Máig nem tudja feldolgozni édesapja elvesztését Hosszú-Horváth Ildikó. A 76 éves Horváth Sándor több hónapos szenvedést követően tavaly év végén, karácsony hetében vesztette életét. – Apu egészségi állapota miatt már régebb óta velünk élt. Tavaly szeptemberben váratlanul rosszul lett, mentő vitte be a kórházba. Kiderült, hogy bélcsavarodása van – elevenítette fel a kálvária kezdetét Ildikó a Borsnak.
– Azonnal műteni kellett volna, de hétvége lévén a késő esti órákban nem találtak behívható orvost a sürgősségin. A beavatkozásra végül nem került sor, nem sokkal később pedig haza is engedték – emlékezett vissza. Novemberben a probléma újra jelentkezett. Ekkor már olyan súlyos volt az állapota, hogy azonnali életmentő műtétre írták ki. Megint hétvége volt, és újra nem találtak orvost. Órákat csúszott a műtét, amelyet egy frissen végzett orvos és egy rezidens végzett el. Úgynevezett laparoszkópiás, azaz hosszanti vágással kellett volna orvosolni a problémát, de ehelyett négy kisebb vágással szó szerint kilyuggatták a hasát – vázolta a nő, aki korábbi egészségügyi dolgozóként biztos az igazában. Sándor beleit kivezették, az állapota viszont rohamosan romlani kezdett.
– Folyamatosan szivárogtak, majd el is fertőződtek a sebei. A nővérek és az orvosok ezután gyakorlatilag lemondtak róla. Alig törődtek vele, nekem kellett bejárnom ápolni őt. Volt, hogy könyörögnie kellett egy pohár vízért is. Beszélni akartam a műtétet végző orvossal, de úgy tűnt, hogy bújtatják előlem. Három hét után végül hazaküldték. Szörnyű, hogy az unokájának is szembesülnie kellett a végelgyengülésével – mondta elcsukló hangon.
Ildikó szerint a halotti kórlapon a szepszist is megnevezték a halál okaként. Úgy véli, ha már először megműtik, vagy ha az operáció során nem hibáznak, édesapja még ma is élne. Ezek fényében úgy döntött, jogi úton fogja bebizonyítani az igazát. Kerestük a kórházat az üggyel kapcsolatban, de nem adtak felvilágosítást.
