Ha hozott magával korcsolyát, a közönségből bárki birtokba vehette a jeget júliusban a Fővárosi Nagycirkuszban a Jégbe zárt cirkuszvilág szombati előadása után. Egyik alkalommal feltűnt a Borsnak egy idős asszony, aki a fiatalokat lepipálva mutatott be figurákat.
– Apám táncos volt, de én gyerekkoromban légtornász akartam lenni – mesélte a 74 esztendős Bártfai Judit. – Kilencévesen aztán nagyon megbetegedtem, és az orvos azt tanácsolta, valamilyen intenzív mozgást kéne beiktatni az életembe. Apám elvitt egy korcsolyaedző barátjához, akinél elkezdtem műkorcsolyázni, mellette pedig balettoztam. Tizenöt voltam, amikor a magyar bajnokság után miniszteri engedéllyel bekerültem a Magyar Jégrevübe. Hat évig voltam a társulatban, bejártuk a szocialista tábort.
Akkor a férje kapott egy karmesteri állást az NDK-ban, őt pedig balett-táncosként alkalmazták színházak.
– Ebből hét esztendő elég volt, hazajöttem – folytatta élete történetét. – Körülbelül fél év telt el, amikor Magyarországra jött a Párizsi Jégrevü, ami plusztáncosokat szerződtetett a helyiek közül. Engem is megkerestek. Az egyik előadáson rosszul lett az egyik szólistájuk. Én ugrottam be a helyére. Ez olyan jól sikerült, hogy leszerződtettek szólistaként, és továbbutazhattam velük Párizsba, Törökországba, Szíriába, Iránba, Kuvaitba, Ciprusra, Libanonba.
A turné végén Judit hazajött, de az igazgató újra kihívta őt Nizzába, ugyanott lépett fel az Amerikai Jégrevü, amely megnézte a párizsiak egyik előadását. Most az amerikaiak szerződtették.
– Hét év alatt negyvenkilenc országban léptem fel a társulattal. Utána edzősködtem, majd balettet tanítottam a nyugdíjig. Jó volt újra ott siklani, ahol ötvennyolc éve elkezdtem a pályát.
