Még a legöregebb emberek és a hivatalos statisztika se emlékszik olyan változatos időjárásra, mint amilyennel ez az év ajándékozott meg bennünket.
Volt már igen kemény téli fagy, korai tavaszodás fagyokkal, felhőszakadás, zivatar, pusztító jégeső, fákat döntő vihar, augusztus elején pedig trópusi forróság, égető napsütés. Sokat szenvedtek a házi-és vadállatok, és különösen a növények, amelyek nem képesek védettebb helyet keresni maguknak.
Ilyenkor, augusztus vége felé már azt szoktuk ajánlani a kertészkedőknek, hogy csökkentsék az öntözések gyakoriságát és a felhasznált víz mennyiségét, ezzel gyorsítva a gyümölcsök és a zöld hajtások beérését annak érdekében, hogy a tél fagyait károsodás nélkül viseljék el. Most azonban nagy szükség van a nyárvégi öntözésre, hogy ezzel is csökkentsük a szokatlan hőségek káros hatását
és előkészítsük a jövő évi termést.
Fokozottan ügyeljünk az öntözővíz tisztaságára, mert a patakokból, a folyókból, vagy a tavakból származó víz káros vegyületekkel szennyeződött lehet. Ne a növények lombozatára, hanem a talajra öntsük a vizet. Lehetőleg ne öntözzünk hideg vezetékes vízzel, mert az megperzseli a levelek érzékeny bőrszövetét!
Napos időben a – különösen szórófejjel – öntözött víz nagy része elpárolog és nem jut el a felszívó gyökerekhez, ezért lehetőleg kora reggel, vagy az esti szürkületben öntözzünk. Ez utóbbi különösen azért előnyös, mert most már hosszabbak és hűvösebbek az éjszakák, ezért az esti öntözés hatásosabb.
A növények vízszükséglete nagyon különböző. A sziklakerti, a fűszer- és a pozsgás levelű növények jobban elviselik a tartós szárazságot, mint az ablakládában vagy cserépben hervadozó muskátli, a mályvarózsa, vagy a folyamatosan virágzó, vékony levelű fukszia.
Általánosan elfogadott szabály az, hogy egy négyzetméternyi terület egy centiméteres száraz talajának a feltöltéséhez tíz liter öntözővízre van szükség. A homoktalajok kisebb vízmennyiséggel is feltölthetőek, de gyorsabban elvesztik a víztartalmukat, míg a kötött vályog- és agyagos talajok több vizet igényelnek, de azt hosszabb ideig képesek tárolni. A sekélyen gyökerező egynyári virágok és a zöldségfélék többsége több öntözést igényel, mint a felszívó gyökereit a mélyebb talajrétegben kifejlesztő díszfák, díszbokrok és az idősebb, vadalanyra szemzett gyümölcsfák. A sekélyen gyökerező növényeinket gyakrabban és kisebb vízmennyiséggel, a mélyen gyökerezőket pedig ritkábban, de nagyobb vízadagokkal tartsuk kedvező kondícióban. Az árnyékkedvelő dísznövények viszonylag kisebb vízadagokkal is megelégszenek.
Öntözés után ne feledkezzünk meg a megszikkadt feltalaj porhanyításáról, sekély kapálásáról, mert ez csökkenti a talajba juttatott öntözővíz gyors elpárolgását. Igen jó, de sajnos ritkán alkalmazott módszer a megöntözött talaj takarása félig érett komposzttal, kéregforgáccsal, lekaszált fűvel, ez a mulcsréteg hűvösen és nyirkosan tartja a talajt, tehát fokozza az öntözés jótékony hatását.
A kiürült zöldségágyások, a fatányérok és szőlősorok talajának a kiszáradását célszerű zöldtrágyanövények (facélia, csillagfürt, rozs, stb.) vetésével védeni a kiszáradás ellen; ezek a „zöldítő” növények az ősz folyamán a talajba forgatva elősegítik a humuszképződést.
Lakás és Kert magazin - keresse kéthetente kedden a Borsban!
Olvasson kényelmesen, fizessen elő a Borsra!
