Egy átlagos táblás koldus 2-3 ezer forintot keres az egész napos kéregetéssel. A Bors megnézte, mi történik, ha egy fiatal, csinos lány kéreget egy órát, ráadásul nem élelemre, hanem Sziget-jegyre. Megdöbbentő eredmény született!
Egy órát ült Niki, a Bors újságírója a Széll Kálmán téren maga előtt egy táblával, hogy Sziget-napijegyre gyűjt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ennyi idő alatt mennyi pénzt kap a fesztiválozásra. Mindenkire mosolygott, ami viszont ennél is fontosabb, hatvan perc alatt 10 ezer 660 forint landolt a baseballsapkájában.
11.15: Niki elfoglalta a helyét a Széll Kálmán téren. Sziget-napijegyre gyűjtök – állt a kartontáblán, amit ő készített a teszt előtt.
11.21: Egy piros pólós férfi jön, 320 forintot ad neki. Jól indul!
11.25: Ismét csilingel a pénz, kétszáz forint landol a sapkában. – A lány nagyon szimpatikus volt – mondja utóbb az adakozó.
11.26: Megjön az első ezres! Kiderül, egy 75 éves egykori vájár adta. – Ha valaki ilyen szépen néz rám, akkor szoktam adni – indokol az idős férfi.
11.35: Nagypapa, papa és a kisunoka megy oda Nikihez. Ötszáz forint a bevétel. – Azért adtam, mert azt akarom, hogy az unokám úgy nőjön fel, hogy lássa, segítünk az embereknek.
11.43: Megint ötszáz. A hölgy később elmondta, segített, mert őszintének érezte a felhívást.
11.50: A csúcspont: kétezer forintot ad egy férfi. Természetesen megkérdeztük, miért tette: – Aranyos volt, tetszett az ötlet. Amúgy egy srácnak is adtam volna.
11.54: Kétezer után ezer forint érkezik.
11.58: Egy lány nemcsak pénzt, de vizet is hozott Nikinek. – Jó érzés volt a lánnyal beszélgetni. Megmosolyogtatott és jókedvem lett.
11.59: A következő lány az összes pénzét (négyszáz forint) odaadta.
12.06: Egy fiú, aki korábban pénzt adott, most egy pohár jeges üdítővel jelentkezett.
12.08: Megint kétezer... Az adakozó indokol is: – Tudom, hogy drága a jegy, egy átlagos magyar lánynak ez nagyon sok. Ezért adtam! Meg a mosolyért!
12.09: Aztán egy nyugdíjas érkezik ötszáz forinttal. A jelszó: támogatni kell a tisztességes fiatalokat!
Mongyi Nikolett, a Bors újságírója:
– Hogy mi volt a titkom? Az, amiből nagyon keveset látnak az emberek az utcán: mosolyogtam! Mindenki ki van éhezve a kedvességre, a vidámságra. Beszélgettem a hozzám lépőkkel, természetesen viselkedtem. A tábla csak csalogató volt – egy kreatív ötlet –, valójában a személyes beszélgetés győzte meg őket. Nagyon sajnálom a koldusokat, nélkülözőket, hiszen nekik nincs miért mosolyogniuk, és lássuk be, el is mennek mellettük az emberek...