Edith Eger, valamikor Elefánt Edith, Kassán született és mindössze 16 esztendős volt, amikor 1944 májusában a családjával Auschwitzba hurcolták. Edith tehetséges táncos volt, úgy tervezte, hogy Magyarországot képviseli majd az olimpián, azonban hiába gyakorolt balettozni naponta öt órát, zsidó származása miatt már a lehetőséget sem kapta meg.
Olyannyira tehetséges volt egyébként, hogy 1938-ban, amikor Horthy bevonult Kassára, az akkor még nagyon fiatal Edith előadott neki egy csárdást, amit most, 86 esztendősen is tud.
Amikor Edithet és családját marhavagonokba rakták, azt mondták, Magyarországra viszik őket dolgozni. Édesapját egy ilyen vagonban látta utoljára.
Amikor megérkeztek Auschwitzba, sorba állították őket, a munkaképeseket jobbra, az elgázosítandókat balra küldte dr. Joseph Mengele. Édesanyját a gázkamrába küldték korán őszülő haja miatt. Edith megpróbált utánamenni, de ekkor Mengele elkapta a karját, a szemébe nézett és azt mondta: nemsokára találkozol anyáddal, csak zuhanyozni viszik. Később hiába várta vissza, a női barakk foglyai mondták el neki, hogy édesanyja már nem él.
Egyik nap a kamasz lány a barakkból fuvolahangot hallott kiszűrődni. A többiek mondták el neki, hogy itt van egy zenekar, mert Mengele, a tömeggyilkos nagy műkedvelő is. Edithről tudta, hogy képzett balerina, így elvitte magával saját irodájába, hogy táncoljon neki. Míg a tehetséges lány a Kék Duna keringőre táncolt, addig a Halál Angyala éppen arra adott utasítást, hogy melyik lányt kell megölni a sok közül.
A pokolban táncolok – ezt gondoltam magamban. De lehunytam a szemem és eszembe jutottak anyám szavai: senki nem veheti el tőled, ami a saját elmédben van – emlékszik vissza. A táncért kenyeret kapott. Ez magát az életet jelentette Auschwitzban.
A háború vége felé evakuálták a haláltáborokat, Auschwitzot is. Felszabadítói a halottak közül emelték ki a lányt, mert észrevették, hogy mozog a keze. Edith ma pszichológus, háborús veteránokkal, illetve szexuális erőszak áldozataival foglalkozik.
Fahidi Éva, a 91 éves holokauszttúlélő nem olyan rég a Sóvirág című darabban táncolta el a vele történt borzalmakat. Többek kö-zött azért, mert úgy gondolta, hogy unokája, aki nem szeret olvasni, a táncon keresztül megérti, amit ő a könyvében mesélt el megélt traumáiról.