Balin, domolykó és kövi csík – három hal, amely elúszott a döntőig a 2018-as Év hala-választáson. A Magyar Haltani Társaság most szavazásra bocsátotta honlapján, melyik legyen a végső befutó. Dr. Harka Ákos elnököt kértük, segítsen a bemutatásukban, hogy könnyebb legyen a voksolóknak dönteniük. Szavazni december 31-én déli 12 óráig lehet.
BALIN
LATIN NÉV: Leuciscus aspius
ALAPJELLEMZŐK: a pontyfélék családjába tartozó ragadozó. Teste megnyúlt, oldalról lapított, igazi „hal alakú hal”. Nagy oxigénigényű állat, így nagyobb folyóinkban, tavainkban lehet vele találkozni, ahol kevéssé hínáros, algás a víz.
ÉRDEKESSÉGEK: Ragadozó létére nincsenek fogai, de az alsó állkapcsa kissé kampós, ezzel ragadja meg a kisebb halakat. Nem lesből támad, hanem üldözi a zsákmányát.
Az abszolút magyar balinos horgászrekord 1991-ben született meg: 10,54 kilós példányt sikerült kifognia a szerencsésnek.
Húsa nagyon finom, viszont egy kicsit szálkás, de a rutinosaknak nem okoz gondot a filézése.
DOMOLYKÓ
2017 – harcsa
2016 – compó
2015 – kecsege
2014 – magyar bucó
2013 – menyhal
2012 – széles kárász
2011 – kősüllő
2010 – nyúldomolykó
LATIN NÉV: Squalius cephalus
ALAPJELLEMZŐK: a pontyfélék családjába tartozik, viszont teste a rokonaiénál kissé hengeresebb, gömbölyűbb. Elsősorban a hegy- és dombvidéki vízfolyások lakója.
ÉRDEKESSÉGEK: A legkisebb ivadékok planktonnal táplálkoznak, majd ahogy idősödnek, rátérnek az apróbb gerinctelen állatokra, de még a gyümölcsöt is megeszik, ha belepotyog a vízbe. A kifejlett domolykó zömmel halakat fogyaszt.
Elég nagyra nő, és tipikus „sikerélményhal”: a kisebb vízfolyások mentén gyakorta kötődik hozzá az első nagyobb zsákmány élménye.
KÖVI CSÍK
LATIN NÉV: Barbatula barbatula
ALAPJELLEMZŐK: kis termetű, erősen megnyúlt, hengeres testű hal. Versenytársaival szemben védett faj, nem horgászható. Eszmei értéke egyedenként tízezer forint. A hegy- és dombvidéki patakok felső szakaszán él.
ÉRDEKESSÉGEK: Elképesztő, hogy ez a hal milyen sokféle színváltozatban létezik attól függően, milyen élőhelyen találkozik vele az ember. Világos alapon szürke, barna vagy fekete pöttyökből, csíkokból és nagyobb foltokból álló mintázat díszíti a testét, olykor szinte az az érzésünk, hogy nem is egy faja él a magyar vizekben.
Étlapján a növényi részektől a szerves törmeléken át az apró állatokig minden előfordul, hiszen élőhelyén igencsak szűkös a táplálékkínálat.