Valószínűleg Kőbányán, az Állomás utcában imádják a legjobban a kukásokat, legalábbis Laduczky Viktória biztosan. A 15 éves fiatal szabadidejét, hétvégéit sem kímélve iskola után is dolgozott, hogy összegyűjtse azt a pénzt, amiből megveheti álmai cipőjét. A féltve őrzött pénzből nyolcezer forintot egy kis dobozba rejtette, amit a szobájában tartott. Családjával éppen egy nagy költözés kellős közepén állnak. A felfordulásban pedig nem vette észre, hogy a kiselejtezett holmik között a pénzzel teli kis dobozt is a szemétledobóba dobták.
– Másnap, amikor kerestem a dobozt, már nem volt meg. Ekkor gondoltam arra, hogy kidobhattuk. Rögtön elsírtam magam, hiszen ez volt az első pár ezer forint, amiért saját magam dolgoztam meg – kezdte Viktória. – Azonnal rohantam, hogy ha kell, akár puszta kézzel, de a nagy konténer aljáról kitúrjam a dobozt – mondta a lány.
A kukások éppen megérkeztek a ház elé, hogy beborítsák az autóba a konténernyi szemetet, amikor meglátták a közelükben álló, síró kamaszt. Viktória – bár tudta, hogy nem sok esély van megtalálni a dobozt – megkérte őket, hogy segítsenek neki.
– Bárhogy kerestük, nem lett meg. Ekkor már vigasztalhatatlan voltam, hiszen tudtam, hogy az én figyelmetlenségem volt mindennek az oka.
Keserű órák következtek: Viki vigasztalhatatlan volt. Arra pedig sem ő, sem a szülei nem számítottak, ami ezután történt:
– Hangos dudálásra kaptuk fel fejünket, kinéztem az ablakon, és láttam, hogy ismét a kukások érkeztek. Lerohantam hozzájuk, ők meg a kezembe nyomták a nyolcezer forintot. Sajnálták, hogy nem került végül elő a pénz, így összedobták nekem a sajátjukból. Elérzékenyültem, sosem felejtem el, hogy ilyen kedvesek voltak hozzám! – mondta a lány.
