Csak a görögöknél rosszabb nőnek lenni, mint Magyarországon. Az EU-tagok közt hazánk az utolsó előtti a listán, ha a nők esélyegyenlőségéről van szó.
Lesújtó magyar adatokat közölt a női esélyegyenlőséget felmérő, 2005 és 2015 között végzett uniós kutatás. A maximális száz pontból hazánk mindössze 50,8 pontot ért el, miközben az uniós átlag 66,2. Valamennyi részterületen, így a munkaerő-piaci helyzetet vagy a politikai döntéshozatalban való részvételt tekintve az uniós átlag alatt teljesítünk.
– A nyolcvanas években volt egy kutatás, amely azt vizsgálta, hogy a magyar közgondolkodásban milyen tulajdonságokkal ruházzuk fel a férfiakat és a nőket. Abból egyértelműen látszott, hogy a férfiakat a munkához kötöttük, a nőket pedig a családban elfoglalt szerepük határozta meg. Ez a markáns határvonal a kilencvenes évekre teljesen elmosódott a gazdasági fejlődés következtében, és a helyzet a kétezres évekre sem változott – magyarázta a Borsnak Tóth László szociológus.
Rámutatott: ugyan a közgondolkodásban a két nem egyenlő, ez a gyakorlatban nem érvényesül az erős sztereotípiák miatt, és a politika sem támogatja az előremozdulást. Sőt az utóbbi években a politikai elit nagyon erősen nyomja vissza a nőket az anya-háziasszony-feleség szerepbe.
Hasonló véleményen van Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje is.
– Mielőtt közszereplő lettem, szerencsés voltam, többnyire nő főnökeim voltak, és a férjem is felvilágosult ember. Persze gyakran megkaptam a kérdést, hogy mikor szülök, vagy hogy ki marad otthon a gyerekkel, ha beteg lesz. Azt gondolom, természetesnek kellene lennie, hogy a férfiak is otthon maradnak a gyerekkel, ahogy egyenlő bérekre is szükség van – mondta a politikus. Szerinte a törvényhozás feladata, hogy olyan helyzetet teremtsen, amiben a nők nem szenvednek minden területen hátrányt, miközben teljesíthetetlen feltételeknek kell megfelelniük.
Így látja az utca embere
Csomós Angéla: Ezt a rossz uniós helyezést a politikában érzem a leginkább. A munkaerőpiacon pedig főleg azoknak nehéz elhelyezkedni, akik gyerek után mennének vissza dolgozni.
Kovács István: A hölgyeket helyzetbe kéne hozni a politikában, bérfelzárkóztatásra lenne szükség, az abortusz eldöntését hagyjuk rájuk, a nemi erőszakot pedig maximálisan büntetni kell. Az ejnye-bejnye nem elég.
Szurami Dóra: A nem egyforma béreknél mi, nők is hibásak vagyunk, mert nem merünk többet kérni. Sajnos van okunk félni az erőszaktól is, de a legnagyobb hátrány a politikában éri a nőket.
