Magyar munkások tízezrei próbáltak szerencsét 1967 és 83 között a Német Demokratikus Köztársaságban. Ugyanis 1947–49-től kezdve németek milliói hagyták el a szocialista Kelet-Németországot, hogy a kapitalista Nyugat-Németországban éljenek. Amikor az elvándorlás már gazdasági összeomlással fenyegetett, az NDK lezárta a határait. Aztán több baráti országgal, így a Magyar Népköztársasággal is munkaerőcsere-egyezményt kötött. Karl-Marx-Stadtba, a mai Chemnitzbe ötven éve, 1967 októberében futott be az első ötven magyar vonata. Az évfordulók emlékére avatott a héten emléktáblát az ottani Magyar Kultúregyesület.
Senki sem tudott németül
A kinti munka szinte egyedüli feltétele a betöltött 18. életév volt. Németül nem kellett tudni. A fizetés kétszer annyi volt, mint itthon. Egy írógépszerelő napi 30 márkát tudott keresni – egy keletnémet márka 4-5 forint volt. Minden szombat és vasárnap szabad volt, a hétvégi pluszműszakért azonban dupla pénz járt. A 18-20 éves magyar fiatalok korán megismerkedtek a nagyvárosi éjszakai élettel, ezért került fel sok ház falára: „Magyaroknak belépni tilos!”. A fiúk első komolyabb beruházása többnyire egy legendás MZ motor volt. A német cégek kifizettek két hazautazást is, a vendégmunkások főleg ünnepnapokon jöttek.
Isten hozott!
József ma is pontosan emlékszik mindenre. Ő 1967-ben az elsők között érkezett. Csoportja nagy része miskolci és oroszlányi fiatalokból állt.
– Este kilenc órára érkeztünk meg, 17-én. Egy városi és egy gyári delegáció is várt minket. A tolmács egy 1947-ben német származása miatt Magyarországról kitelepített, hatvanéves hölgy volt. Rámutatott a gyárigazgatóra, és azt mondta: „Ez az úr köszönt titeket, hogy Isten hozott”. Nyilván azért mondta, mert szerette a magyarokat. Nem kell különösebben magyarázni, ez a mondat akkor mit jelentett nekünk – emlékszik vissza József, aki még ma is élete legjobb döntésének tartja az NDK-s éveket.
Emlékfa is van
A Karl-Marx-Stadt-i vendégmunkások egykori szállója ma elegáns hotel, de most is csak Paprikatoronyként (Paprikaturm) emlegetik a város lakói. Ennek falán avattak egy emléktáblát, amire több egykori NDK-s magyar is kiutazott. Chemnitz belvárosában korábban egy emlékfát is ültettek már magyarok.
– Nagyon sok gyárat, lakóotthont lebontottak már azóta, szerettünk volna egy helyet, ahol emlékezhetünk erre az időre – mondja Gergely Márta, a kétszáz tagot számláló NDK-s Magyarok Közhasznú Egyesületének titkára. A szervezet több más keletnémet városban is ültetett már emlékfát.
