Évtizedek óta élhetett vissza hatalmával és molesztálhatott pályakezdő fiatal lányokat a színházi rendező, akiről a 444.hu-nak hét nő is állítja, szexuálisan zaklatta őket.
Nézőtéren történt fogdosásról, gellérthegyi kocsikázásról, nemi szervre szorított kézről, orális szexre kényszerítésről beszél a 444-nek több nő is, akiket Marton László, a Vígszínház lemondott főrendezője környékezett meg. A Sárosdi Lilla kivételével egyaránt névtelenséget kérő nyilatkozók mind fiatal, 18-23 éves lányok voltak, amikor Marton közeledni próbált feléjük, vagy hatalmi helyzetéből fakadóan ígért nekik valamit, vagy kifejezetten az ő jóindulatától függött a karrierjük. Volt, aki miatt fordult el telejsen a színészi pályától.
Döbbenetes módon az első történet ötven évvel ezelőtti. Az akkor 16-18 éves lányt balettintézeti növendékként hívta el Szegeden egy társaságba Marton. A lány óriási megtiszteltetésnek tartotta, hiszen asztaluknál csak úgy hemzsegtek a Kossuth-díjasok, de ott mégis gyanút fogott, ahogy Marton bemutatta a többieknek.
„Végig Pontyikának hívott. Érti? Mint a pontyot, amit kihalászott magának! Ennyi idő után is talpig elvörösödök, ha erre gondolok” – mondja a nő. Némán végigülte a vacsorát, aminek végén Marton felajánlotta, hazakíséri. A rendező azonban megfogta a lány kezét, a sliccéhez húzta, és amikor elkapta, újra visszatette. „Aztán a kezemmel masszírozgatta magát” – idézi fel a lány. Ledermedt állapotban maradt sokáig, amint feleszmélt, kikapta a kezét és berohant a kollégiumba. Soha, senkinek nem mesélte ezt el, a gyerekeinek se, annyira megalázónak tartotta.
A második hölgy 21 éves egyetemistaként ment interjút készíteni a Vígszínházba. Marton azt mondta neki, járhat próbákra, amelyek alatt a rendező rendre mellé ült. Az egyik premier estéjén Marton maga mellé ültette a lépcsőre, megfogta a kezét, és bár a lány némi „romantikára” számított, ahogy kialadt a fény, a férfi ráhelyezte a lány kezét a nemi szervére és rászorította. Rengetegen voltak körülöttünk, moccanni sem bírtam. Úgyhogy végig fognom kellett a nemi szervét, amíg a rendezését nézte. Onnantól nem mentem többet a színház környékére"
A történetét Sárosdi Lilla is elmesélte, ezúttal azt is elmondta, hogy az ominózus eset előtt már ült Marton kocsijában. Akkor Marton azt kérdezte tőle, szokott-e arra gondolni, hogy több férfivel szeretkezni, amire a nő igennel felelt, noha szűz volt, de csak úgy érezte, az elvárás az, hogy igennel feleljen.
A történetét Sárosdi Lilla is elmesélte, ezúttal azt is elmondta, hogy az ominózus eset előtt már ült Marton kocsijában. Akkor Marton azt kérdezte tőle, szokott-e arra gondolni, hogy milyen több férfivel szeretkezni, amire a nő igennel felelt, noha szűz volt, de csak úgy érezte, az elvárás az, hogy igennel feleljen.
Volt egy másik színházban dolgozó ötödik hölgy is, akit Marton a titkárán keresztül hívott át az irodájába, és nyájasan felajánlotta, segít új színházban munkát találni neki. A nő sejtette, mire megy ki a dolog, ő könnyen kisétált, mivel nem volt alárendeltségi viszonyban Martonnal, ezért nem tudta őt kényszeríteni és ez nem is viselte meg.
A hatodik és hetedik nőhöz nem is olyan rég közeledett a rendező. Egyiküknek, aki a kétezres évek közepén 18-19 éves volt, mindene volt a színház, minden álma volt, hogy színésznő legyen. Martonra a Vígszínházban úgy nézett, mint egy hatalmas birodalom császárára. Meghívta egy próbára, leültette a hátsó sorban, majd mellé telepedett, és elkezdte fogdosni. A nő mereven várta, hogy vége legyen. Marton felajánlotta, hogy vele utazhat egy külföldi útjára, de a nő nem ment bele. Egy későbbi dedikálására is csak azért ment el, hogy szemébe nézhessen a rendezőnek, aki úgy tett, mintha nem ismerné. A hetedik hölgyhöz két éve közeledett Marton, aki akkor 72 éves volt. A Színművészeti felvételijén kiszórta az oda jelentkező lányt, de felajánlotta neki, járjon hozzá próbákra, akár lakásra is.
„A próbák alatt már kereste a testi kontaktust, de én azzal nyugtatgattam magam, hogy a többieket is ölelgeti, szóval ez itt a normális. Elhívott fagyizni, aztán azzal jött, hogy nézzük meg a budai panorámát, mert az olyan szép. A kocsijában valahogy mindig hozzáért a lábamhoz, ahogy váltott, de egy idő után már olyan durván tapizta a combomat, hogy alig vártam, hogy váltson, és legalább addig békén hagyjon.
Mit reagáljon ilyenkor az ember? Elhúztam a lábamat, de nem mondtam semmit, nem akartam megbántani egy ilyen nagy embert”
– idézi fel a lány.
Marton később azt mondta neki, „milyen szép, hogy ez a mi kettőnk titka marad” és a lány később meg sem próbált felvételizni máshová sem. Azt mondja, ez a tapasztalat vezetett oda, hogy lemondott a színészi pályáról.
A 444 szerint több nő is hajlandó lenne tanúskodni a bíróságon.
