Egy héttel a nagy vihart kavart interjú után, Verebes István ismét megszólalt az ATV Egyenes beszéd című műsorban, hogy elmondja véleményét a Marton-ügyről.
A színész-rendező ezúttal úgy kezdte, hogy ő szolidáris azokkal, akiket szexuálisan zaklattak, ugyanakkor nem érti, hogy Martonnal kapcsolatban miért csak most szólalnak meg. És habár nem a most jelentkező áldozatokat vádolja, hanem a közszellemet, nem érti, hogy legalább egy nő miért nem jelentkezett korábban ezekkel a vádakkal.
Majd folytatta azzal, hogy ha az ő feleségével történne ilyesmi, ő biztosan farkasszemet nézne az elkövető illetővel, míg egy barátja, akinek a kislányát korábban szintén egy színházban abuzálta egy másik rendező, megfenyegette gyereke zaklatóját. Mert azonnal reagált, ahogy egy ilyen helyzetben kell.
Három pontban beszél az ügyről; következőként említi, hogy teljesen véletlenül találkozott a napokban Marton Lászlóval, aki – Verebes szavai szerint – a „halálán van.” „Vagy öngyilkos lesz, vagy meghal”
– folytatta. Nem érti, hogy ezek után még mit akarhatnak tőle, ekkor Rónai Egon felveti, hogy valószínűleg egy bocsánatkérést. Verebes elmondja, hogy természetes egy ilyen támadás után a pánik, függetlenül attól, hogy igazak-e a vádak vagy sem, magyarázta. Ahogy másik lehetőségként magába is süppedhet, hogy majd néhány év múlva belássa, mit tett, ha tett valamit.
Majd folytatja, hogy részvéte és együttérzése Marton Lászlóé, hiszen őt az apja úgy nevelte, hogy „akkor kell valaki mellé állni, amikor szarban van”. Nem érti, miért kell így meghurcolni, akkor is ha bűnös, akkor is ha ártatlan.
Verebes szerint a bíróságon sem fog kiderülni, hogy ezekben az ügyekben kinek van igaza. Benne kételyeket ébresztenek a napvilágot látott történetek, mert ahogy ő megismerte Martont,
„ez nem jön ki belőle. (…) Megérezném, ha ez a perverzió benne lenne Marton Lászlóban”.
Azt is elmondta: engedtessék meg, hogy tisztelje a teljesítményt. Úgy gonolja, hogy nem attól lesz erkölcsi megtisztulás a színházi világban, hogy leveszik a műsorról a Pál utcai fiúkat.
Verebes arról is beszélt, hogy embertelen, amit Sárosdi Lilla magára zúdított, hiszen ellene is ugyanolyan gyűlölethullám indult.
Befejezésként azt a költői kérdést tette fel: „ha valóban keresztény ország vagyunk, miért nem követjük a krisztusi elveket, és bocsátunk meg Marton Lászlónak?”
