Forrás: Délmagyar/Kuklus István
Betyárból sok van az országban, betyárbűvészből viszont csak egy. Herbály Andrást tízéves korában ejtette rabul a mágikus trükkök világa, húsz éve pedig hivatásos bűvész.
– Huszár hagyományőrzőből annyi van már, mint égen a csillag, szinte minden március 15-én műsort ad egy. De betyárság egész évben van, és olyat még nem láttam, aki így bűvészkedne – magyarázta András, miért éppen zsiványként állt illuzionistának. A kártyajátékokkal és a csodadobozzal ugyanolyan ügyes kézzel bánó András vallja: a hagyományt pedig nem őrizni kell, mert az nem gulya. A magyar örökséget kell tartani és továbbvinni.
András nagy fegyverrajongó is, bizonyos számainak elengedhetetlen kelléke az elöl szétálló, dudacsövű mordálya.
– Kiskorom óta gyűjtöm a fegyvereket, mindent, ami szúr, vág vagy harap. Az egyik trükkömnél elkérem egy néző gyűrűjét, amit betöltök a pisztolyba, és megkérem az illetőt, célozzon egy odakészített dobozra, majd süsse el a fegyvert. Nagyot szoktak nézni, mert a mutatvány lényege, hogy a dobozban négy másik is van, és amikor kibontják, a legkisebben ott lapul a gyűrű, amit az előbb kértem el – nevet a betyárbűvész. András járja az óvodákat, iskolákat is fegyvergyűjteményével, de persze a gyerekek nem csak történelemóráit, hanem trükkjeit is kedvelik.
