Az ünnepekkor a család körbeüli az asztalt, ami finomságokkal van megpakolva. Van, aki csak eszik, eszik, van, aki csak csipeget. Érdemes odafigyelni egymásra, hisz az ártatlannak tűnő szokások, eddig nem ismert étkezési zavarokat is rejthetnek.
Drunkorexia
A drunkorexia az Egyesült Államokban széles körben elterjedt probléma a fogyókúrázók körében, ám egyre népszerűbb Angliában is. Hátterében a fiatal nőkre nehezedő nyomás áll, mely elvárja, hogy adott alkalmakkor alkoholt igyanak, ám maradjanak vonzók, karcsúak. Lényege, hogy a szilárd ételeket mellőzik, a szükséges kalóriamennyiséget alkohollal juttatják a szervezetbe. A drunkorexiában szenvedő nők inkább lemondanak a finom falatokról, mint az alkoholos italokról az összejöveteleken. Egy nagy pohár bor pontosan annyi kalóriát tartalmaz, mint egy könnyű ebéd, a fiatal nők nagy része viszont az esti kalóriákra gondolva inkább koplal egész nap.
Testépítő típusú evészavar
Főleg nők között jellemző, s merev étkezési szabályok követésével jár. Csak nagy fehérje-, magas energia- és alacsony zsírtartalmú ételeket fogyasztanak, szigorúan rögzített menetrend alapján. A gondosan válogatott élelmiszerekből saját maguk készítik el ennivalójukat kényszeres pontossággal, grammra kimért nyersanyagokkal, semmi mást nem hajlandóak enni. Ha a megtervezett étkezési rutint félbeszakítják, a kényszerbetegekhez hasonlóan intenzív szorongást élnek át. A diéta legfontosabb célja a test zsírarányának minél alacsonyabb szinten tartása, a zavar célpontja a testzsírarány, amely a kényszeresség tárgyává válik.
Ortorexia nervosa
Az ételhez, étkezéshez kapcsolódó kényszeres jellegzetességek gyakoribbá válásával jelent meg az ortorexia is az evészavarok palettáján. Az ortorexia esetében az evészavar fókuszában nem az étel mennyisége, hanem a minősége áll. Az egészségesnek vélt ételekkel kapcsolatban beteges mértéket is elérő kényszergondolatok és kényszeres viselkedésformák jelennek meg, ennek következtében szigorú diétás megszorításokat alakítanak ki. A különös evési szokások, az ételszelekció és az ahhoz kapcsolódó hiedelmek jellemzőek, s ezeket sokszor vallási, politikai, etnikai vagy akár higiéniai magyarázatok fedik el.
Falászavar
Az elhízásban szenvedők között is gyakran előfordulnak a falásrohamok, de általában nem járnak olyan viselkedésformákkal, mint a bulimia esetében – azaz a betegek túleszik magukat, de nincs önhánytatás, hashajtózás. Az elhízottaknak ezt a csoportját elkülönítették, s így született meg a falászavar fogalma – írja a Híradó.hu. Ez a betegség tehát az elhízás és a bulimia között van félúton. A falászavarral küzdők a szokásosnál sokkal gyorsabban esznek, nagy mennyiséget képesek elfogyasztani egyszerre, sokszor magányosan, és gyakran lehangoltak. A rohamok átlagosan legalább két napig tartanak.
Purgáló zavar
A purgáló zavarra az jellemző, hogy ebben az esetben nincs falásroham, de öntisztító, purgáló viselkedés viszont igen. A betegek nem esznek látványosan sokat, inkább többször eszegetnek, de az önhánytatás vagy a hashajtózás ettől függetlenül rendszeresen előfordul.
Diabulimia
Elsősorban a cukorbeteg tinik és fiatal nők körében tapasztalható, új keletű, ám veszélyes betegség. A betegek az inzulinadagjaikkal manipulálva próbálnak megszabadulni a felesleges kilóiktól úgy, hogy az inzulint vagy a felírt gyógyszert nem az előírt mennyiségben szedik, így a vizelettel távozik a cukor és a kalóriák. De a szervezet sok vizet és kilókat is veszít. Ez azonban akár halálos is lehet!