Eddig „csak” ezüstérmet nyert Marika néni. Az álma az, hogy neki szóljon a magyar Himnusz. A hétvégén csak azért utazott Budapestre Pécsről, hogy az egyetlen döntött futópályán tudjon edzeni.
Forrás: Csányi Kriszta
Idén tölti be a 83-at a pécsi Lóki Tamásné, akit csak úgy emlegetnek: Marika néni, a futó. Minden álma, hogy a szeniorok között ő legyen a legjobb, és világversenyen a dobogó legfelső fokára állhasson. Volt már hozzá közel: tavaly Dániában csak egy ember tudta legyőzni 60 méteren, kétszázon pedig harmadik lett. Naponta edz, és márciusban Madridban versenyez a fedett pályás Európa-bajnokságon.
Az 1935-ös születésű Lóki Tamásné fiatal atlétaként tizenhárom és fél másodperc alatt futotta le a száz métert. Huszonnégy éves volt, amikor felhagyott az aktív sportolással. Pénzügyesként dolgozott a posta igazgatóságán, majd miután nyugdíjba ment, újrakezdte a sportot. Több mint húsz éve fut aktívan, idén Malagában is indul világversenyen.
– Volt a múlt héten Bonyhádon egy verseny, de azt eléggé elrontottam, így még gyakorolni kell, főleg a rajtgépből indulást. Hatvan és száz méteren szeretek futni, de nehézség, hogy alig van itthon versenypálya – avatta be a Borsot Marika néni, akivel a hétvégén a budapesti BOK-csarnokban megrendezett fedett pályás bajnokságon találkoztunk. Ezen most nem indult, ám egyébként megragad minden lehetőséget, főleg, hogy csak itt található döntött futópálya. Hogy fejlődjön, hajnalban utazott Budapestre, és nem is akárkivel rótta a köröket: gátfutó-világbajnokunk, Baji Balázs mellett.
Az sem egyszerűsíti a dolgát, hogy nincs a korosztályában, a 80-85 évesek között senki, akivel együtt tudna edzeni, és hogy az utazásait is maga intézi és ő is fizeti. A régi futótársak ugyan már kikoptak mellőle, de azért most is akadnak barátok, igaz, sokkal fiatalabbak. S hogy meddig fog futni, arra egyszerű a válasza: ameddig bírja.
