<p>Tíz év alatt csaknem száz nemzetet járt be hátizsákjával Tivadar, összesen csupán ezer dollárt (248 ezer Ft) kölve szállásra. Terve most az, hogy a következő hat évben a Föld összes országába eljusson. </p>
Forrás: Facebook.com/TeePolgar
Polgár Tivadar Pécsett született, de már a középiskolában eldöntötte, hogy bejárja a világot. Mint a legtöbben, először ő is pénzt keresni ment külföldre, a végeláthatatlan „alacsony költségvetésű” utazássorozatba pedig tíz éve vágott bele.
– A pénzhajhászás gyorsan átfordult élményhajhászásba – magyarázza a Borsnak az éppen Kazahsztánban tartózkodó Tamás, akit telefonon értünk utol. – Nem volt egyszerű, de elfogadtam, hogy a világ minden pontján a múltamat szimbolizáló magyarokba futok. Még tavaly Észak-Koreában is találkoztam hárommal. Oda egy futóverseny miatt utaztam – meséli a férfi, aki utazásai során igyekszik minél jobban lecsökkenteni a költségeit. A Kaukázusban nemrég két hetet töltött, ahol naponta mindössze 87 dollárcentből (217 Ft) oldotta meg az utazást, evést, és az alvást is.
– Stoppal járok, általában 2–3 perc alatt felvesznek. Közép-Ázsiában és Nyugat-Kína muszlim részén egyből itallal kínáltak és étterembe is vittek, miután beszálltam a kocsiba. Annyira jó dolgom volt, hogy egy nap alatt háromszor is ebédeltem – meséli jókedvűen.
A magyar világutazónak volt kürtőskalács üzlete Rotterdamban, tanított angolt Kínában, vakolta a Kőrösi Csoma Sándor-emlékházat Tibetben, jelenleg pedig egy saját nyelviskolát működtet Kazahsztánban. Innen tíz hónap múlva áll majd tovább Dél-Amerikába, ahol két évet fog tölteni.
– Az adott kultúrák megismerésének egyik legjobb módja az esküvőn és a temetésen való részvétel. Ezért többször megkérdeztem szinte ismeretlen embereket, hogy van-e lehetőségem ellátogatni ezekre.
A 29 esztendős férfi végső célja, hogy ő legyen az első hátizsákos magyar, aki bejárja a Föld összes országát. Számításai szerint erre még hat évre van szüksége. Aztán motivációs előadóként akarja inspirálni történetével a fiatalokat.
– Hét országban éltem életvitelszerűen. Pécsre másfél évente járok haza. Már az elején eldöntöttem, hogy semmi nem fog hátráltatni. Mára a családom is elfogadta ezt. Voltak párkapcsolataim, jelenleg is van kedvesem, aki tudja, hogy továbbállok. Az ő döntése, hogy velem jön, vagy megvár.