A 38 éves Colleen Kelly Alexander nem sokkal a balesete előtt megházasodott és éppen babát terveztek a férjével, amikor egy kamion elsodorta 2011 októberében - írja a Daily Mail. 2007-ben már túlesett egy agyműtéten és folyamatos küzdött a lupusszal, amikor a végzetes napon hazaindult a munkából.
A kamion mikor átment rajta, kétszer halt meg, egyszer 20 percig volt halott, utána visszahozták, majd ismét 10 percre elveszítették. Persze a baleset utáni 48 órában többször is leállt a szíve, de az egyik esetben sem volt ilyen hosszú. A képzett mentőápolót és triatlonistát azonnal kórházba szállították, és miután férjét értesítették, Seant egyik órában a normál váróban váratták, a másikban pedig abban, ahol közlik a rokonokkal, a hozzátartózójuk elhunyt.
A férj úgy érkezett a kórházba, hogy azt hitte, nejének eltört a lába. Miután megtudta, hogy mi a helyzet, azt hitte, sose fog tudni sétálni, lábra állni a neje. Miután Colleen állapotát stabilizálták, 5 hétig kómában volt, mialatt 29 műtétet végeztek el rajta. A szilánkosra tört csontjait, a végbelét, a vagináját, az artériáit, és az agyi sérüléseit próbálták rendbe hozni. Arra még az orvosok sem gondoltak, hogy nemcsak beszélni és járni fog tudni, de később még atlétikai versenyeken is képes lesz elindulni.
Colleen írt egy könyvet, melyben részletesen beszámol arról, hogy milyen érzés volt kómában lenni. Őt az orvosai mesterséges kómába helyezték, és mindenki azt gondolta, teljesen öntudatlan, nem lát, hall, és válaszolni sem tud, de ez nem így volt. Hetekkel a baleset után úgy érezte, egy rémálomba van bezárva, és a teste fogja, volt, amikor tényleg eszméletlen volt, de máskor igenis az észénél volt, csak nem úgy, ahogy egy egészséges ember.
Hallotta a hangokat, érzései voltak, és közben olyan melegnek érezte a testét, konkrétan mintha égne. Arra gondolt folyamatosan, egy pohár vizet szeretne inni. Azt hallucinálta, vízben fekszik, mert így jobban érzete magát. Ha ismerős hangot hallott, akkor nagyobb biztonságban érezte magát. Sean annak is a tanúja volt, hogy kinyitotta a szemét és körülnézett - mesterséges kómában képes erre az ember -.
Amikor szülei látogatták meg, akkor is megesett, hogy körülnézett a szobában, de túlságos is fáradt volt ahhoz, hogy végiggondolja, az anyja vagy a férje az, de érezte, egyik családtagja tartózkodik bent. Azt nagyon szerette, ha valaki megfogta a kezét, a fejét simogatta, vagy fésülte a haját. Rengeteget álmodott, ezek nagy része rémálom volt, nemi erőszakról vagy más jellegű erőszakról szólt. Mint utóbbi kiderült, ezek az álmok valószínűleg akkor voltak, amikor a vagináját, végbelét állították helyre.
Az ápolók naponta többször kellett, hogy ezen sebeit megtisztítsák, és persze kötést is cseréltek rajta. A mesterséges kómában nagyon kényes egyensúlyt kell az orvosnak fenntartani, hogy a létfontosságú szervek a legjobb állapotban legyenek, amikor a műtétekre sor kerül. Ebben az állapotban az agy máshogy viselkedik mint egy nem mesterséges kóma esetében. A nő például a kórházból arra emlékszik, hogyan ketyegett az óra, ami a szobában volt.
Első emléke az, hogy férje az ágya mellett áll és beszélget vele, de arra nem emlékszik, hogy miről folyt a csevej. Csak akkor esett le neki, hogy kórházban van, amikor meglátott egy orvost. Hatalmas fájdalmai voltak. Aztán észrevette a szüleit a szobában, és csodálkozott is azon, hogyan tudtak ilyen gyorsan besietni hozzá, mert a baleset épp csak megtörtént. Amikor megtudta, hogy 5 hétig kómában volt, sírni kezdett. Az első ébrenléttel telt napokban gyakran elfelejtette miért van bent, mi történt vele. Amikor mondták neki minden esetben elsírta magát.
"Vannak nagyon szörnyű részletei ennek az egész történetnek, például a felismerések, meg az érzések a kóma után, ami közben erőt is ad ahhoz, hogy szembenézzek vele. Ráadásul könnyebb feldolgozni, hogy sosem lehet ezután gyerekem, ha beszélek róla” - tette hozzá Colleen Kelly Alexander.
