<p>Ítéletet hirdetnek kedden a gödöllői Sz. Lajos ügyében, aki 2016-ban saját kocsijával nyomta agyon a Turay Ida színház fiatal munkatársát.</p>
Forrás: Kecskeméti Zoltán
Ismeretes, a tragikus napon B. Zsófia megérkezett édesapja gödöllői házához, már csak a kaput akarta kinyitni. Éppen kiszállt a járó motorú autóból, ekkor azonban az arra járó, bódult állapotban lévő Sz. Lajos beugrott a kocsiba, és megpróbált elhajtani vele.
B. Zsófia megpróbálta megakadályozni a lopást, így a kocsi mellé lépve benyúlt az ablakon, a férfi azonban gázt adott, elsodorta a lányt, aki az árokba zuhant, Sz. Lajos pedig egyenesen az ott fekvő lányra esett a kocsival. A közeli boltból azonnal tömeg gyűlt a férfi köré, aki ekkor kiugrott az autóból, és elszaladt, magára hagyva a haldokló B. Zsófiát. A tömeg csak későn vette észre, hogy valaki a kocsi alá szorult, a lányt már nem lehetett megmenteni. Sz. Lajost később, egy isaszegi kocsmában fogták el. Ismeretes, a férfi ekkor nem csak alkohol, de gyógyszerek befolyása alatt is állt.
A persorozat utolsó napján a perbeszédek, az utolsó szó, majd ítélet következik, a tárgyaláson B. Zsófia családja is megjelent, míg a vádlott családjából Sz. Lajos felesége és testvére jött el, ők nézték végig, ahogy rokonukat hófehér ingben és nyakkendőben, vezetőszáron viszik a tárgyalóterembe.
A tárgyalás legdrámaibb pillanatai azok voltak, amikor Zsófi édesanyja, Ildikó kért szót. Az asszony lánya arcképével mintázott pólóban lépett Sz. Lajos elé, kijelentette, hogy a férfi szemébe akar nézni.
– Nagyon nehéz döntés volt, hogy eljöttünk erre a tárgyalásra, hisz elvesztettük a legkisebb gyermekünket. De fontosnak tartottam, hogy szembenézzünk egymással. Szerettem volna látni a vádlottat, abban bíztam, reménykedtem a mai napig, hogy találok rajta olyan emberi megnyilvánulást, ami megkönnyíti a helyzetet, de ez illúzió volt, mert az a közöny, ami az arcán volt, megdöbbentő – mondta egyenesen lánya gyilkosának szemébe nézve Ildikó.
– Naponta megbüntetem magát gondolatban, de csak gondolatban, mert ha végigmennék ezek a vonalon, olyan lennék, mint maga, de olyan nem akarok lenni – mondta könnyeivel küszködve. Az asszony ezután lányával való utolsó beszélgetését mesélte el, azonban a beszéde zokogásba fulladt:
– Megígértem, hogy közösen ünnepljük meg a szülinapját, aztán másfél év múlva már csak az urnáját nézem, de én nem egy porszemet, egy marák hamut akartam látni, hanem azt, hogy mi lesz belőle, milyen ember lesz. Ezt senkinek nem volt joga elvenni! – szögezte le sírástól remegő hangon.
– Ön az első tárgyaláson felajánlotta az életét. Ezen gondolkodotam négy hónapon keresztül, és úgy döntöttem, kérem az életét. De tudjuk, hogy ezután csak a csönd marad. Nem kérem az életét, mert nincs szükségem rá, ilyen élet senkinek sem kell – fejezte be az édesanya.
A férfit a bíróság végül jármű önkényes elvétele, közúti veszélyeztetés, járművezetés bódult állapotban és segítségnyújtás elmulasztása miatt 11 év 8 hónap börtönre ítélte.
