<p>Tavaly márciusban életmentő műtéten esett át, s bár októberben visszatért a színpadra, a kór végül legyűrte a színészlegendát. Balázs Péter két napja meglátogatta, de már nem tudott beszélni vele. Halálhíre sokkolja kollégáit, szeretteit, közönségét.</p>
„Örülök, hogy ilyen sokan szeretnek, nem is hittem, hogy ennyien aggódtak értem” – nyilatkozta lapunknak még néhány hónapja a Kossuth-díjas művész. Ha tudná, hogy most hányan siratják! Miután anyaszínháza a közösségi oldalán nyilvánosságra hozta halálhírét, néhány perc alatt sok ezren fejezték ki részvétüket, fájdalmukat.
„Családja és a Vígszínház társulata mély fájdalommal és megtört szívvel tudatja, hogy Tahi Tóth László, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, kollégánk és barátunk türelemmel és méltósággal viselt betegség után, életének 75. évében elhunyt. Emlékezetes és felejthetetlen alakításait, tehetségét, életszeretetét örökre szívünkben őrizzük.”
Tahi Tóth pár hónapja még azt mondta, teljesült a kívánsága, súlyos betegsége után az élete kezd visszatérni a régi kerékvágásba. Amikor újra színpadra lépett a Pesti Színház Audiencia című darabjában, a közönség vastapssal köszöntötte.
Angyalszárny
Tahi Tóth László felesége, Kárászy Szilvia tegnap kora este egy közösségi oldalán tett bejegyzésben búcsúzott a művésztől.
„Egy Angyal visszaszállt … szeretett Férjem ma 14.10-kor angyalszárnyat növesztett és felszállt. Mellette voltam, … az otthonunkban … szeretlek, Laci! Találkozunk még…” – írta Kárászy.
Kedden kerestük, de nem vette fel a telefonját, ahogy a felesége sem. A Vígszínház munkatársa kérte, hogy írásban küldjük el a kérdéseinket. De válaszok már nincsenek.
Kedves barátja, kollégája, Balázs Péter a napokban látogatta meg, tudta, hogy nincs jól, de a halálhír így is összetörte.
– Teljesen odavagyok. Mit lehet mondani, rettenetesen megvisel. Két napja látogattam meg, de már nem tudtam vele beszélni. A felesége, Szilvia csodálatos nő, kitartóan, erőn felül ápolta. Annyira reménykedtünk a felépülésében. A színészi életünk a Vígben együtt haladt, az a rengeteg tévéműsor, egy kocsiban ültünk ezerszer… olyan, mintha az egyik felemet vesztettem volna el. Lacikám szerény ember volt, nem szerette a felhajtást. Isten nyugosztalja, annyira jó ember volt!
Tahi Tóth László betegsége tavaly januárban derült ki, márciusban életmentő agyműtéten esett át, ami után hónapokig lábadozott, de úgy tűnt, jól van. Rékasi Károly a József Attila Színház Hattyúdal című előadásában volt Tahi Tóth László partnere abban az előadásban, amely után mentő vitte el az idős színészt.
– Ajándék volt ő, a hazai színjátszás egyik ikonikus alakja, és szerencsés vagyok, hogy vele dolgozhattam, vele lehettem egy színpadon és egészen közelről figyelhettem őt – mondta Rékasi. – Nagyon kár, hogy elment, mert ahogy ő át tudott változni különböző karakterekben, az irigylésre méltó volt. Én a drága Tahit bámultam és csodáltam, és nem keveset tanultam tőle, kívánom, hogy egy csodálatos társulatban folytassa a munkáját odafenn. Legyen neki könnyű a föld!
Túl korán ment el
Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója így emlékezett kollégájára:
– Nehéz ebben a pillanatban bármit mondani. Bár Laci egész életében a Vígben játszott, sokat adott nekünk is, amikor elvállalta a Hattyúdal főszerepét. Az a fajta színész volt, a nagy generáció tagja, aki minden műfajban kipróbálta magát. Csodálatos volt vele egy színpadon állni.
Halász Judit december 23-án állt utoljára egy színpadon Tahi Tóth Lászlóval:
– Nagyon szerettem, nagyon fontos partnerem volt, és egy nagyon nagy színésznek tartom. Huszonöt előadásban volt közeli partnerem, az rengeteg… Túl korainak találom, hogy elment, egyáltalán nincs ő még fenn jó helyen – mondta a művésznő.
Benedek Miklóst letaglózta kollégája halálhíre.
– Nagyon sajnálom, pár perce tudom, mélyen megérintett a hír, nem tudok még nyilatkozni. Pár hete még együtt játszottunk a Víg színpadán – mondta lapunknak a megtört színművész.
Lukács Sándor is nehezen találta a szavakat.
– Annak ellenére, hogy tudtam, milyen súlyos beteg, egyszerűen döbbenetes és felfoghatatlan számomra, hogy nem lesz már közöttünk. Negyvenöt éven keresztül voltunk barátok és kollégák a Vígszínházban. Megszámlálhatatlan előadásban voltunk partnerek. Mind művészileg, mind pedig emberileg, soha nem okozott nekem csalódást. Egy biztos: életem végéig őrizni fogom az emlékét.
