Boldog kislányként élt másfél éves koráig a Sopronban, 1995-ben született Taschek Adrienn. Akkor derült ki: vesebeteg. A rosszul működő szerv a fehérjét ürítette ki a szervezetéből, amit öt és fél éves koráig sikerült kezelni, ám 2001 nyarára végleg feladta a küzdelmet, el kellett távolítani. Adrienn felkerült a transzplantációs listára.
– Még akkor decemberben jött a hívás, hogy veseriadója van a lányomnak, irány a kórház – emlékezett vissza az édesanyja, Taschek Eszter.
– Ám hiába ültették be neki az új szervet, egy nap után trombózist kapott, így ki kellett venni. Ezután csaknem két évig művesekezelésre járt. Romlani kezdett az állapota, így szerettem volna odaadni neki az egyik vesémet. De aztán 2003 decemberében mégis sikerült egy jól működő szervet találni. Adrienn utána tizenhárom évig teljesen egészségesen élhetett, azonban 2016 őszén újra a fővárosi transzplantációs klinikán találta magát. – Elhatároztam, hogy újra megpróbálom felajánlani neki az egyik vesémet. Az orvosok viszont őszintén elmondták, hogy harmadszor már kevés az esély, hogy alkalmas leszek donornak. Tavaly márciusban vágtunk bele. Mindketten nagyon izgultunk, hogy nehogy baja essen a másiknak – mesélte az asszony. Az éjszakába nyúló műtétet az egész család végigaggódta. Az orvosok szerencsére mosolyogva hagyták el a műtőt, pedig csak harmadszorra, egy műér segítségével tudták behelyezni a vesét.
Érzelmi kötődés
– Arra vártunk, hogy beinduljon, és működjön a beültetett szerv. Ez a transzplantáció után tíz nappal, pont a születésnapomon történt meg. Rettentő boldogok voltunk – mondta Eszter mosolyogva. Adrienn elképesztően hálás mindenkinek, de legfőképp az édesanyjának. A most 22 éves lánynak komoly tervei vannak, s reméli, hogy ez a vese az élete végéig elkíséri.
