Könnyen lehet, hogy nem csak Norvégia, de az egész világ egyik legkülönlegesebb városkája a mindössze kétezer lelket számláló Longyearbyen. A település - mely a nevét John Munroe Longyear amerikai üzletemberről kapta - jóval a sarkkörön túl helyezkedik el, így október végétől egészen február közepéig teljes sarkköri sötétség uralkodik (azaz ez idő alatt egyáltalán nem kel fel a nap), míg április közepétől augusztus közepéig a sarkköri világosság van, ami az éjszakák teljes hiányát jelenti.
A bányászváros - amelyről már sokan készítettek lélegzetelállító felvételeket - azonban nem csak emiatt különleges, hanem amiatt is, hogy van egy különös szabályuk: tilos meghalni. No nem kell azt gondolni, hogy az itt élő norvégok és oroszok a bürokrácia segítségével akarnak örök életre szert tenni, csupán azt, hogy a helyi talaj olyan hosszú ideig van állandóan fagyott állapotban, hogy a holttestek nem bomlanak le, ezért a helyi temetőt az ötvenes évek óta nem használják.
A súlyosan beteg és idős lakókat ezért több száz kilométerre délebbre viszik, hogy ne az extrém hideg városban érje őket a halál. Noha mindez nagyon praktikus, elég fura lehet, hogy a helyi lakosok nem saját otthonukban, hanem onnan távol, egy vadidegen településen töltik utolsó heteiket-óráikat a haláluk előtt.
