<p>Tizennégy hónap után nemrég tért haza az Antarktiszról Jurányi Zsófia. A Baranya megyei Kistótfaluból származó fizikus egy német kutatóállomáson vizsgálta a szálló por optikai tulajdonságait. Jelenleg a begyűjtött adatok kiértékelésén dolgozik.</p>
A magyar kutató különleges madarakkal, bálnákkal és fókákkal is találkozott, de a legkülönlegesebb látványt a közelükben élő tizenkétezres császárpingvin-kolónia jelentette.
– Hatalmas élmény volt látni egy kis pingvin kikelését a tojásból. Túl közel nem mehettünk hozzájuk, de a kíváncsibb pingvinek sokszor megközelítettek minket – meséli a hobbifotós.
Jurányi Zsófia fizikus a Baranya megyei Kistótfaluból jutott a Déli-sarkra. A kutató a szálló por optikai tulajdonságait vizsgálta a német állomáson.
A Neumayer elnevezésű antarktiszi állomáson az év minden napján vannak emberek. Nyaranta akár ötvenen is tartózkodnak ott egyszerre. A kilenc hónapos téli szezonra pedig mindig keresnek egy áttelelő csapatot.
– Két nyarat és egy telet töltöttünk kinn. Télen csak tizenketten voltunk, aztán megérkezett húsz kutató, s egy csapásra minden megváltozott, zsúfolt lett az állomás. Az orosz bázisokon tiltják, de ezen a helyen 1991 óta lehetnek női kutatók – mesélte a Borsnak a 35 éves fizikus.
A kint töltött idő alatt nem volt ritka a mínusz 44 fok sem, de a kontinens közepén lévő állomáson élőknek a mínusz 80 fokkal is meg kellett küzdeniük.
– A mérőállomás a központtól másfél kilométerre volt. A hideg mellett a 100 kilométeres szél sem gyorsította az utat.
A szobában egyébként körülbelül 18 fok volt – magyarázta a fizikus, aki egy hirdetés keretében kapta meg az álommelót. A német közalkalmazotti bértábla szerint fizették a munkáját.
A mérőállomás tele van műszerekkel és a tudósok felszerelésével.
– Nem voltak műszakok, de mindennap dolgoztunk. Télen, a sötétség időszakában nehéz napirendet tartani, én például nem tudtam hajnali három előtt elaludni, csak forgolódtam, másnap ennek ellenére megpróbáltam a szokott időben felkelni. A szakácsunk Németországból érkezett, így főleg német – káposztás, virslis, kolbászos, húsos – fogásokat ettünk. Én párszor összedobtam főzeléket, leveseket is, és egyszer lángost is sütöttem.
