Napi egymillió Túró Rudi készül Mátészalkán, a Pöttyös gyárában. Rengeteg titok övezi a gyártást és a receptúrát, ám a Bors most megmutatja mindazt, amit csak tudni lehet arról, hogyan kerül a hűtőnkbe az egyetlen igazi rudi.
Idén ünnepli 50. születésnapját a megismételhetetlen, igazi Pöttyös. Sokan nem tudják, de már a gyártás kezdetén, 1968-ban is így nevezték a Túró Rudit. Pedig a nevet erkölcstelennek minősítették, reklámkampánya nem lehetett. Ennek ellenére ma, ha egy új ízzel rukkolnak elő, nem tudnak annyit gyártani, amennyi elegendő lenne, pedig így is évente kétszázmillió darab kerül ki a FrieslandCampina Hungária mátészalkai gyárából. A Bors bemehetett a szigorúan őrzött üzembe, olvasónkkal, Kéziné Gergely Csillával együtt.
Naponta több százezer liter tej érkezik a gyárba, a jó minőséget több mint negyven termelő garantálja, ők kizárólag környékbeliek. Előbb pasztörizálják a tejet, majd 17 tonnás tartályokban altatják. Ez idő alatt a dolgozók nagyon is ébren vannak, ellenőrzik a folyamatot. A friss tejből maximum tizenhét óra alatt elkészül a Pöttyös Túró Rudi.
Mindennap háromszáz ember dolgozik azon, hogy legördüljenek a szalagról az édességek. Miután elkészült a túró, belekeverik a szupertitkos receptű ízesítést, hogy a klasszikus ízt megkapják. Ez lesz a korpusz, amit kézi erővel gurítanak át a formázáshoz.
Miután szétvágják, talpazzák a rudikat, vagyis alulról megkapják a bevonatot. Korábban a korpuszt hegedűhúrral vágták ugyanakkorára, ma is hasonlóan készül. Közben óránként hatszor mérik meg az elkészült darabokat, hogy súlyuk és hosszuk megfelelő-e.
Folyamatosan mozgó szalagokra érkezik a meleg túrótöltelék. Lehűtik, hogy minél több bevonat tapadjon meg rajta. Azért nem hűtik le korábban, mert repedezne és nem lehetne formázni a korpuszt.
A talpazás után megkapja a tetejére is a csokoládébevonatot. A rudi 64 százaléka töltelék, a többi bevonat. A csoki egy részét le is kell fújni az édességről. Ezután a jégkrémgyártásból kölcsönzött technológiával lehűtik a rudakat.
