Tizenöt hónap alatt körbeautózta Afrikát egy magyar jogászpár. Átalakított terepjárójukkal több mint hatvanezer kilométert tettek meg huszonkilenc országon keresztül.
A harmincas éveiben járó Zsuzsi és Csaba két évig készült a nagy utazásra, s nemrég tért haza. Jelenleg Belgiumban élnek, s a következő, hasonlóan kalandos túrájukra spórolnak. Sokat látott kocsijuk pedig új gazdát keres.
2016. novemberében indultak Budapestről, s Genováig vezettek, ahonnan komppal jutottak el Marokkóig. Először Afrika nyugati partján gurultak le Fokvárosig hat hónap alatt. Rövid pihenő után a kontinens keleti partján indultak hazafelé, és nyolc hónap múlva érkeztek Egyiptomba. Ott hajóra tették az autót, és a görögországi Pireuszban vették fel.
Egy jól felszerelt, húszéves Toyota Land Cruiser terepjáró volt az otthonuk. A napelem, a műholdas navigáció és a víztartály mellett a leglátványosabb „extra” a tetőn felállítható sátor volt. – Védett a hidegtől és a veszélyes állatoktól, de előfordult, hogy inkább a kocsiban aludtunk – mesélte a Borsnak Csaba.
A forró kontinens három legjobb országaként Angolát, Namíbiát és Ugandát említik. – Angolában egy olyan barlangba tévedtünk, amit az útikönyvünk sem jelzett. A tetején egy lyuk tátongott, amin keresztül a nap bevetülő fénye kék színben pompázott. Két falu között pedig belefutottunk egy katonaironcs-temetőbe is – sorolta Csaba.
A képen egy jámbor teknős, a legveszélyesebb helyzetet nyilván nem ő, hanem egy nagyragadozó idézte elő: – Egy kenyai rezervátumban háromszáz méterre akadtunk el egy oroszlántól, ami az egyik fa alatt pihent. Zsuzsi őrködött egy domb tetejéről, amíg megpróbáltam kiszabadítani a kerekeket. Végül öt óra múlva mentettek ki minket a szorult helyzetből – idézte fel Csaba.
A sűrű ugandai dzsungelben gorillákkal találkoztak, a Níluson raftingoltak. Meglátogattak egy Karamodzsong nevű törzset is, Namíbiában pedig láttak sziklarajzokat. Felmásztak hatalmas homokdűnékre, s több száz fókában is gyönyörködhettek egyszerre.
Meglepő, de egy gaboni iskolában egy magyar gyártmányú Hajdú bojler szolgáltatta a meleg vizet. Beszéltek egy nővel, akinek az apja Magyarországról érkezett Szudánba a nyolcvanas években. Hazánkban ő sohasem járt, de jól beszélt magyarul.
