Nem tudta, miért fakad sírva, ha hangosan rágnak mellette – Mindenkit sokkolt a magyarázat

A 26 éves Vicky Whiting már attól elsírja magát, ha a ruha címkéje bőréhez ért, vagy ha valaki csámcsogva eszi az ételt mellette. Egész életében úgy élt, hogy nem tudta, miért nem képes kezelni a stresszt, mitől ilyen hiperérzékeny, mire az orvosok végre megtalálták a magyarázatot. A fiatal nő édesanyja beteg gyermekekkel foglalkozik, szóval észlelte, hogy lánya autisztikus jegyeket mutat, de sejtelmeit az orvosok nem támasztották alá.

Diagnózisa óta a Rochdale-ben élő fiatal lány azt szeretné, hogy mindenki megtudja, hogy milyen is autistának lenni, és talán megértik majd azt is, hogy mennyire keményen kell megküzdenünk minden egyes nap olyan dolgokkal, ami az átlagembereknek semmiség.

– Nem nagyon emlékszem a sulis éveimre, de arra igen, hogy az általános iskolában mindössze egy barátom volt. Azt hittem, hogy ez normális. Állítólag ijesztően sokat sétáltam a játszótér körül, körbe-körbe teljesen egyedül. Tanulni se tanultam valami jól, de azt hittem, hogy egyszerűen csak ilyen vagyok. Semmi nem volt igazán feltűnő, egészen 17 éves koromig – mesélte Whiting a Mirrornak.

A pszichológusa vetette fel, hogy feltehetően autizmusról van szó, mikor a lány készített egy listát arról, hogy mi az, ami kiborítja őt, majd ezt fel is olvasta neki. Azonnal elküldte őt egy specialistához, ahol beigazolódott feltevésük, amin a lány szokatlan viselkedése ellenére mindenki nagyon meglepődött.

– Ez vagyok én! Autista! Sokszor mondták nekem, hogy nem nézek ki autistának, nos, pedig az vagyok. És emellett büszke is arra, aki vagyok – írta az autizmus világnapja alkalmából a Facebookon.

Azóta rátalált a nagy szerelem is, feleségül ment egy Liam nevű férfihoz, aki Asperger szindrómás, ami az autizmus spektrumzavarok közé tartozó pszichiátriai kórkép. A pár könnyedén egy hullámhosszra került, tökéletesen kiegészítik egymást. Nem arra használják a betegségüket, hogy ezzel magyarázzák minden szokatlan döntésüket, de abban segít nekik, hogy könnyebben elfogadják magukat, és megtalálják a helyüket a világban.