<p>Kulturált hangnemű beszólásokkal küldhetjük ezentúl melegebb éghajlatra a tahó sofőröket, akik elbénázott, vagy nemtörődöm módon teszik le az autójukat. A rajzolt gorilla jópofa üzenetei máris hódítanak a parkolókban.</p>
Nincs szükség ezentúl egymás anyázására, a cetliken való üzengetésnek megjelent ugyanis a továbbfejlesztett változata. A színes kártyákon egy rajzolt gorilla mondja el helyettünk intelligensen, hová kívánjuk a tahó módon parkoló autósokat. A Parkoló Gorilla kártyák célja, hogy felváltsa a szintén kreatív, de mégis körülményesebb papírfecnis üzengetést, hogy a kulturált parkolásnak alapvető elvárásnak kell lennie a közlekedők között.
Napi szintű probléma ugyanis – és nem csak Budapesten –, hogy az autósok úgy parkolnak le, hogy meg sem nézik hova állnak, elzárják egymás vagy a tömegközlekedés útját. Mások keresztben állnak meg, vagy félig az úton, elfoglalva a járdát. Az igazán dühítő sofőrök azok, akik parkolás közben meghúzzák a másik kocsiját. Sokáig lehetne sorolni a hajtépésre késztető eseteket.
A Parkoló Gorilla kezdeményezés kitalálói azonban kifejezetten elutasítják, hogy ezekre a helyzetekre káromkodással reagáljunk. Boríték méretű kártyáikon nincs semmilyen trágár szöveg. A szolid, mégis határozott és vicces üzenetekből viszont azonnal ért a tahó sofőr. A mindössze 100 forintba kerülő kártyáknak máris óriási a sikere, amire még az ötletgazda házaspár sem számított.
– Most elég nagy kihívást okoz, hogy teljesítsük az összes megrendelést, amin őszintén szólva meglepődtünk. Még vidékről is sokan rendelnek, de egyelőre nem gondolkodunk nagyban. Most is esténként a konyhaasztalnál állítgatjuk össze a megrendelők csomagjait – mondja a Borsnak Garai Ágnes. A Parkoló Gorillák ötlete a férje fejéből pattant ki, mégpedig azért, mert ma már gyakran csak egy gorilla dühével tud az ember káromkodni. És mert sokszor jól jönne egy gorilla, hogy eltolja a bűnös járgányát. Arról pedig csak álmodni mernek, hogy egyszer a hivatalos szervek is használják majd figyelemfelhívásra, ugyanis ez is megtörtént.
