Forrás: Török János, Délmagyarország
A végtelen szabadságról szóló hatvanas éveket építette meg a 72 éves Bozó József. Különleges háromkerekű motorját egy húszéves Zastavából építette meg. Egy hasonló korú négyhengeres, 850 köbcentis meghajtású motort egy FIAT 850-ből vette.
Az összeépítés a saját ötlete volt, a hegesztésben egy barátja segített. Három ülés is van benne, a vezetőülését vaddisznó-, a hátsó üléseket marhabőrrel díszitette. A visszapillantó tükröket racka juh szarva tartja, a járgány hátulján a pótkeréktartót marhakoponya ékesíti, és van rajta néhány festmény és versidézet is.
– Lehetne százhússzal is menni vele, a motorja bírná. De mivel elöl és oldalt nyitott, 100 felett már olyan lenne, mint egy szélzsák – mondja a Borsnak József.
– A légellenállás miatt a fogyasztás is megnőne, ezért az én utazó sebességem nyolcvan körül van. Esőben ugyan a vászon tetőt előre lehet húzni, de az elhaladó járművek felcsapják a vizet, ami beborítja a benne utazókat – részletezi a tömörkényi férfi.
A motorkocsi háromévi munka után, 1990-ben készült el. Kapott rendszámot is, ami nagy eredménynek számít. Azóta az ilyen átépített motorbicikliket nem lehet levizsgáztatni, legfeljebb, ha külföldről rendszámmal hozzák be.
– Ezzel kimenni az útra csodálatos. Egyszer hagyott csak úgy cserben, hogy haza kellett húzatni. Nem járok motoros találkozókra, nem „bandában” motorozom, csak egyedül, legfeljebb egy utassal. Ott állok meg, ahol akarok. Tökéletesen visszaadja azt az érzést, ami fiatalkoromban beszűrődött hozzánk a hatvanas évek végén – mondja a nyugdíjas szelíd motoros.
