A 112 karátos, felülmúlhatatlanul ritka Hope-gyémánt gyilkos erejének köszönheti világhírnevét. Tulajdonosait szinte egytől-egyig szörnyű tragédia érte, de vajon minden szerencsétlenség okozója a csodaszép zafírkék kő volt?
Forrás: Northfoto
A Hope-gyémánt káprázatos csillogásához szinte csak vér tapad. Egy indiai bányából származik még a 15. század elejéről, a legenda szerint egy szoborról származik, ami Laksmi istennőt ábrázolja, ahogy Szíta alakjában megtestesül. Egy papot annyira elbűvölt, hogy ellopta a középső szemet, amivel magára vonta az istennő haragját. A papot ezért halálra kínozták. A gyémánt aztán Európában „folytatta tovább” átkos tevékenységét. 1668-ban egy velencei nemes kaparintotta meg, de nem örülhetett neki sokáig, mert leszúrták egy kocsmai verekedésben. Ezután egy Tavernier nevű francia gyémántkereskedő vette meg, hogy aztán éppen egy indiai útja alatt vadkutyák marcangolják halálra. A gyémánt új gazdája egy párizsi uzsorás lett, aki aztán a legendás börtönben, a Bastille-ban végezte.
A szív alakú tettes
Akin nem fogott az átok
XIV. Lajos, a francia Napkirály is jobban járt volna, ha sosem jut hozzá az átkozott szépséghez. A király csiszoltatta szív alakúra, majd szeretőjének, Montespan márkinénak ajándékozta. A nő azonban hűtlen lett, ezért kegyvesztetté vált, és kolostorba vonult. A drágakő néhány évtizedig nem okozott újabb galibát, de XVI. Lajos felesége, Marie Antoinette szemet vetett rá. A királyné és a király guillotine alatt végezték – igaz, a francia forradalom miatt. A követ valaki ellopta a királyi pártól, majd egy holland gyémántkereskedőt jegyeznek új birtokosként a korabeli források. Újracsiszolta, hogy ne lehessen felismerni a lopott királyi ékszert, ám saját fia elvette tőle, a férfi pedig – furcsa módon – belehalt a bánatba. A tolvaj pedig, miután nevetségesen olcsón eladta a követ, öngyilkos lett.
Szerencsét is hozott
A Hope 1820-ban egy londoni árverésen tűnt fel. Egy Henry Hope nevű bankár vette meg, és adta neki máig ismert nevét. Ő hihetetlen módon megúszta, sőt. Fiának még szerencsét is hozott, mert a gyémántért cserébe nemesi címet kapott az angol királytól. A kő aztán az utolsó török szultánhoz, II. Abdul Hamidhoz került, akit néhány hónap múlva puccsal megfosztottak a trónjától. Talán a következő tulajdonos, egy újabb gyémántkereskedő sorsa alakult a legtragikusabban, miután az ékszer hozzá került. Családjával egy kirándulás során szakadékba zuhant, mindannyian szörnyethaltak. A halállistán egy orosz herceg következett, aki egy párbaj során vesztette életét. A gyémánt egy Montez nevű spanyolt sem kímélt: a férfi nem sokkal a vásárlás után a tengerbe veszett. A drágakövet egy búvár a felszínre hozta, így tovább szedhette áldozatait.
Egymilliós biztosítás
A Washington Post tulajdonosa rossz híre ellenére is meg akarta venni a követ feleségének, ezért úgy döntött, ha fél éven belül tragédia történik, túladnak rajta. Hat hónap alatt nem történt semmi különös, de ahogy letelt, a fiukat elgázolta egy autó, lányuk pedig öngyilkos lett. A hajómágnás Onassis felesége sem menekülhetett: bár élve megúszta, mire megszabadult a kőtől, a pár házassága megromlott, 1961-ben elváltak. Az átok ezután tört meg, vagy az is lehet, hogy arra még a Hope-gyémánt sem képes, hogy egy múzeumban gyilkoljon. Azóta ugyanis a washingtoni Smithsonian Intézetben nyugszik, ahová egyszerű postai csomagként érkezett. Igaz, csekély volt az esélye, hogy ellopják, mert egymillió dollárra volt biztosítva. Egyébként is: ki akarná ilyen múlttal megkaparintani?
Ha ötlete van vagy témát javasol, írjon!
Várjuk levelét erre az e-mail-címre: [email protected]
Rovatunk következő anyagát csütörtökön olvashatja
