A Washingtoni Egyetem egy kutatója, Kaeli Swift azt vizsgálta, hogy a varjak miként viselkednek társaik elvesztésekor. Munkája során azt tapasztalta, ha egy halott fajtársukat látják, a varjak összegyűlnek köré és hangos károgással jeleznek egymásnak. Hogy pontos meghatározást tudjon adni a jelenségről, egy kitömött varjat vitt magával és eközben egy maszkot is viselt. A madarak ebből levonták a következtetést, hogy a terület veszélyes, ahogy a maszkos ember is.
Swift kutatásai szerint a madarak azért tartanak temetést, hogy ilyenkor információt cseréljenek egymással a veszélyekről, anáélkül, hogy kockázatot vállalnának. Ez azt bizonyítja, az egyedenkénti tapasztalásből eredő tanulás mellett a varjak képesek a szociális tanulásra is, azaz a mások tapasztalatain alapuló fejlődésre.
