<p>A kicsi, kerek, sós ízű sütemény elengedhetetlen alkotóeleme a magyar családok konyháinak. Egy tál frissen sült pogácsa... Mennyei! Nem kell sokat bajlódni vele, és kiváló kiegészítője a főételeknek. Na, de mitôl lesz a miénk a legfinomabb? </p>
Folyamatosan „etetgesse” a kovászt!
A liszten kívül élesztő, só, cukor, vaj, tojás, tejföl és sajt szükséges a friss, omlós pogácsa sütéséhez. A Pékműhely mestere, Gubiznai Zoltán úgy gondolja, kovásszal lesz tökéletes a pogi. – Otthon legegyszerűbb ha elkülönítetten egy kis liszthez hozzákeverünk vizet még a pogácsa sütése előtt napokkal. Folyamatosan „etetgetve” a kovászunkat, azaz liszttel szórva érleljük, amíg hólyagos nem lesz. Amikor érezzük, hogy az illata savanykás, kész! – mondta el a pék. A liszt és vaj kovásszal történő egyesítése után jöhet a sajt hozzáadása. – Ötven százalékának sajttartalomnak kell lennie, úgy lesz jó a minősége. Ne csak a tetején legyen! Ezek után belekerülhet a tejföl, majd a tojás. Egy kilogramm liszthez három tojást ajánlok – mondta el a szakember.
Főtt krumplitól puha a tészta
Sebők mama hosszasan gondolkozott, amikor pogija titkáról faggattuk, mert ahogyan fogalmazott, az ő korosztálya leginkább „gondolomra” süt.
– Találomra teszem a lisztet három kanál zsírral, két kanál olajjal, sóval, és olyan három kanál tejföllel. Öt deka élesztőt egy kis cukros tejbe teszek egy tojással. Először a lisztet a zsírral, sóval, olajjal összemorzsolom, majd hozzáadom a tejfölt, aztán az élesztős tejet. A legfontosabb: kerüljön bele két főtt krumpli, mert attól lesz puha a tészta! Türelemmel hajtogassa! – tanácsolta Sebők néni, aki elárulta: férje a tepertôsbe még fehérbort is szokott tenni.
Hamuban sülve ették
A magyar népmesékben a vándorútra induló hősök eledele volt a pogácsa, amelyeket az édesanyák sütöttek. A diákok is ezt kapták útravalónak a tarisznyába, és ma is ezt adják búcsúzóul, amikor elhagyják az iskolát. De valójában a tűz parazsában, héjában megsült burgonya volt az eredete.
Kacsazsírral próbálta?
Lipták Orsolya szakácsnő nagymamájától leste el a sütés csínját-bínját, de azért belecsempészi ételeibe saját ízvilágát is. – A tepertős a kedvencem, legtöbbször azt készítem. Ha leveleire szétszedhető a pogácsa, akkor az azt jelenti, hogy szántak időt a hajtogatására. Ropogjon benne a tepertő, de közben az egész lágy, krémes és puha legyen. Isteni a jó kis sült kacsazsír, nálam csakis így jöhet szóba, mert erőteljes az íze. Hajtásonként is belecsempészem, mert attól lesz igazán ínycsiklandó! – magyarázta a séf.
Felhabosítom a tepertőt vajjal és ecettel
A Fehértói Halászcsárda konyhafőnöke, egyben mesterszakácsa, Kádár-Németh Matild szerint érzéssel kell dolgozni a jó pogácsán.
– A lazításon múlik az egész folyamat. Minél többféleképpen csinálja, annál jobb! Első körben szitálja át a tésztát, tehát adjon hozzá levegőt. Második lépésben használjon valamilyen lazító anyagot, mondjuk élesztőt, mellyel a gombák gázt termelnek. Harmadik és legfontosabb lazítási mód a hajtogatás. A szimpla-dupla hajtogatást háromszor végzem el, pihentetéssel, így lesz tökéletes! Ami a titokhoz hozzátartozik, hogy a kiadagolt tepertőmennyiség felét beledolgozom a tésztába, a maradék tepertőt pedig felhabosítom vajjal és ecettel. Ezt a habos masszát a hajtogatásnál kenem a tésztára, háromszor. A végeredmény rétegesen megkelt gyönyörű pogácsa! – árulta el Matild.
Így készítse!
