<p>Hat évvel azután, hogy utoljára ember alkotta szerkezet landolt a vörös bolygón, ismét úton van a Föld szomszédjára egy szonda. A NASA által küldött robotgeológus egyik fő feladata, hogy minden eddiginél mélyebbre ásson.</p>
Kétévente alkalmas
Az eredeti elképzelésekhez képest kétéves csúszással indították útjára szombaton az InSight nevű Mars-szondát. Ez az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA első bolygóközi miszsziója, ami nem a floridai Cape Canaveralról startolt, hanem a kaliforniai Vanderberg légi bázisról. Egy Atlas-5 hordozórakéta orrkúpja alatt helyezték el „összecsomagolva” a 721 kilogramm starttömegű, tudományos kutatásra megalkotott szerkezetet, ami landoláskor már csak 694 kilós lesz. A csúszás indoka, hogy 2016-ban meghibásodott az egyik fontos berendezés, a szeizmométer, és csak kétévente, akkor is csak néhány hétre áll elő az a kedvező Föld–Mars bolygóállás, amikor a leggazdaságosabban lehet odáig az utat megtenni. Ezért kellett a starttal múlt hét szombatig várni.
Két kicsi műhold
A szonda 205 nap alatt teszi meg a 483 millió kilométeres utat a Mars felszínéig. Az InSighttal együtt két, pénztárca méretű műhold is elindult, amik a felszállás után különváltak, és hat héten keresztül követik az űrszondát. Ezeket azért küldték az űrbe, hogy kipróbálják, le-het-e rajtuk keresztül tartani a kapcsolatot a Mars-szondával.
A csaknem hét hónapos bolygóközi út során többször is ellenőrizni fogják a fedélzeti berendezéseket, a napelemek működését, az antennák helyes irányba állítását, és végrehajtják a pontos célba érkezéshez szükséges pályakorrekciókat. Az első módosítást tíz nappal az indulás után kell elvégezni, a következőt nyolcvannégy nappal.
Landolás sík terepen
Ha minden jól megy tehát, november 26-án landolhat a szonda a vörös bolygón, ami körülbelül fele akkora, mint a Föld. A leszállási hely az Elysium Planitia, egy sík terület kevés sziklával, ami azért előnyös, mert el lehet kerülni, hogy érkezéskor megsérüljön az InSight. Ráadásul közel van a marsi egyenlítő, így az energiatermelő napelemek a lehető legtöbb fényhez juthatnak minden évszakban. A leszálláshoz ugyanazt a hőpajzsos, ejtőernyős, fékezőrakétás rendszert alkalmazzák, mint amit a Phoenixnél 2008-ban, illetve az Opportunitynél 2004-ben.
Mars-rengéseket mér
A leszállóegység három lábon áll majd. Nem rendelkezik kerekekkel, egy helyben fog állni. A landolás után egy mechanikus kar szeizmométert helyez el a felszínen a „marsrengések” mérésére. Ez rögzíti a rengések nagyságát, gyakoriságát, sebességét, és a meteorbecsapódások hatását is.
Tudósok szerint a két földi évre – azaz egy marsi évre – tervezett kutatás során néhány tucattól több százig terjedhet a rengések száma. A korábbi mérőműszereket a leszálló egységek tetején helyezték el, vagyis azokat a marsi szél is mozgathatta, így a mérések nem adtak reális képet a valóságról.
A szondát felszerelték meteorológiai méréseket végző műszerekkel, kamerákkal és egy lézersugarakat visszaverő sarokreflektorral is. Utóbbi jóval a szonda élettartamán túl is pontos lézeres távméréseket tesz lehetővé.
3 érdekesség
A közös amerikai-európai misszió 262 milliárd forintot emészt fel. A fúrást egy német-lengyel közös gyártmányú szonda végzi, a szeizmométert is Európában készítették, főképp franciák.
Az InSight a Mars „reflexeit”, vagyis tengelye körüli imbolygását is megvizsgálja, hogy a csillagászok jobban megismerhessék a belső mag méretét és összetételét.
A Marsra küldött űrjárművek 40 százaléka hajtott végre sikeres landolást a bolygón. A legelső 1976-ban, a legutóbbi 2012-ben, ekkor kezdte meg a Curiosity a marsi munkáját.
Mélyre hatol
A korábbi Mars-expedíciókon csak a felszíni jellegzetességeket, a kanyonokat, vulkánokat, sziklákat, a talaj felszínét és az ott található ásványokat vizsgálták. Igaz, a Curiosity végzett fúrásokat, de csak öt centi mélyre. Eddig nem hatoltak a mélybe, hogy a legkorábbi építőköveket, a bolygó evolúciójának megértéséhez szükséges dolgokat is vizsgálják. Márpedig ez sokat segítene a Föld típusú, más néven kőzetbolygók kialakulásának megértéséhez, ami 4,5 milliárd évvel ezelőtt ment végbe a naprendszerünkben.
Az InSight lesz az első szonda, ami a vörös bolygó belsejét is tanulmányozni fogja. A fúrószerkezet öt méter mélyre hatol majd, és fúrás közben tíz centiméterenként mérnek hőmérsékletet, hogy a felszín alatti hőáramlást rögzíthessék. A mérések eredményeit hetven méter átmérőjű antennákkal veszik.
