Becsüljük meg nagyon az édesanyákat minden értelemben, anyagilag, erkölcsileg! – hangsúlyozta az ünnep alkalmából Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára. Azokat, akik többszörös terhet vállalnak, akik gondoskodnak a gyerekeikről, akár idős szüleikről is, és közben dolgoznak. A főállású édesanyákat is, akik egész életüket szentelik annak, hogy a családi hátteret biztosítsák. – Nálunk mindig úgy volt az anyák napja, hogy nemcsak az édesanyámat köszöntöttük, hanem a két nagymamámat is – idézi fel Katalin saját gyermekkori emlékeit az anyák napjáról.
– Kora reggel a bátyámmal lementünk Szegeden a piacra, vettünk rengeteg tarka virágot, és abból kötöttem csokrokat. Ezt vittük a nagymamáknak és az édesanyámnak. Számunkra az anyák napja bensőséges családi ünnep, mindig az életünk meghatározó része volt. Kiemelt nap, amit mindig nagy becsben tartottunk. Ilyenkor belegondol az ember, mit köszönhet az édesanyjának, a nagyszüleinek. Megváltozott a szerepe az anyák napjának, miután Katalinnak megszülettek a gyermekei, Ádám, Tamás és Kata.
– Eleinte a férjemnek kellett gondoskodnia arról, hogy a gyerekeink megtanulják, miért fontos ez az ünnep. Most már nagyok, a legkisebb kilenc-, a legnagyobb tizennégy éves, maguktól is számon tartják. Az óvodai ünnepségeken mindig meghatódtam, elérzékenyültem. Ahogy a pici gyerek mondja a kis versikéjét, átadja a saját maga készítette kis ajándékot. Ezeket a pillanatokat rendre megkönnyeztem. A saját készítésű ajándékok előkelő helyen állnak nálunk. Amikor nagyon picik voltak a gyerekek, akkor valamelyik, szívüknek drága kincsüket adták oda, ezzel fejezték ki, hogy mennyire szeretnének örömet okozni. Most, hogy közeledik az anyák napja, a kislányommal sokat beszélgetünk egy olyan osztálytársnőjéről, akinek meghalt az édesanyja. Látom, hogy ez mennyire foglalkoztatja. Fontos, hogy értékeljük mind gyermek-, mind felnőttkorban, hogy az édesanyánk velünk van. Ne utólag keseregjünk, hogy mit tehettünk volna még, mi maradt ki az életünkből. Erre törekszem én is.
