A szövetségesek zseniális húzással verték át a Harmadik Birodalom vezetőit a második világháborúban. A németek hiába várták az inváziót, a több tízezer fős kontingens fegyverei, tankjai és repülői papírból voltak.
Végzetes támadás
A Bátorság fedőnevű titkos akció lényege a németek teljes megtévesztése volt az 1944 nyarán esedékes szövetséges invázió pontos helyét illetően. A normandiai partraszállás után az volt a cél, hogy a németek figyelmét eltereljék Normandiáról. A szövetségesek azt a látszatot akarták kelteni, hogy a brit partokhoz közelebb eső Calais térségben és Norvégiában támadnak. Erre azért volt szükségük, mert az egyesített német seregek egy esetleges egyesített ellentámadása végzetes is lehetett volna a partraszállás miatt igencsak sebezhetővé váló szövetségeseknek.
Hadseregnek öltöztek
A Hilton Railey ezredes által vezetett küldetés ma is kevéssé ismert, ugyanis a második világháború utáni évtizedekben is titokban maradt, és csak 1996-ban került a nyilvánosságra. Egyes részleteit azonban még ma is homály fedi. Az akció lényege és fő célja az volt, hogy a mintegy 1100 fős különítmény úgy viselkedjen és azt a látszatot keltse, mintha két hadosztálynyi, jelentősen felfegyverzett és gépesített katona állomásozna a térségben.
Csak színház volt
Az akcióban részt vevő tagokat nem katonai iskolákból, hanem amerikai művészeti egyetemekről és reklámügynökségeitől toborozták. A művelet során a vizuális megtévesztés kapta a legnagyobb szerepet: színházi szakemberek, festők, építészek, mérnökök, díszlettervezők segítségével felfújható tankokkal, fából készült repülőkkel, terepjárókkal, ágyúkkal, tüzérségi ütegekkel, különféle tartályokkal, a levegőből, illetve távolról repülőtérre emlékeztető objektumokkal, valamint hamis infrastrukturális fejlesztésekkel verték át az ellenséget.
Gyakorlatilag egy teljesen új álhaderőt állítottak fel az angliai Kent megyében. A megtévesztés pedig bevált, a németek nagy erőket csoportosítottak Calais térségébe, de hiába várták a szövetségesek támadását. A második világháborút nem sokkal később elvesztették.
(via MúltKor)
