<p>Ha a magyar lángosra vágyik, többnyire három variáció jöhet szóba. Sima lángos sózva, sima lángos fokhagymásan és sajtos, tejfölös lángos. Eddig legalábbis így volt. Vajon a magyarok untak ebbe bele vagy a turisták igényelnek ennél jóval többet?</p>
Kilencet üt a budapesti Fővám téri vásárcsarnok órája: nyitnak az emeleti éttermek – bár többnyire inkább „street food helynek” nevezi ezeket a ma embere. Gőzölög a frissen elkészült gulyásleves, hívogatja az üres gyomrú magyart és turistát a sok egymásra pakolt töltött káposzta, és katonákat megszégyenítően állnak vigyázzban a kipakolt mangalicakolbászok. Egyelőre azonban senkinek sem esik meg rajtuk a szíve, más érdekli most a vásárlót. Dél körül minden bizonnyal a tipikus magyar ételek után vágyakoznak a legtöbben, de hol van az még! Most néhány méterrel arrébb a lángososnál váltják egymást a reggelizni vágyók, főleg turisták, de azért magyar is akad.
– A szokásosat? – árulja el a kiszolgáló a kérdésével, hogy a nyugdíjaskorban lévő úr nem először jár itt. A helyeslő válasz után azonnal viheti is a frissen készült lángost, jó magyar szokás szerint fokhagymával meglocsolva, sajtosan, tejfölösen. Azt mondja, azért ezt választja, mert a többi a külföldieknek való, meg mert ez olcsó.
Közben egy fiatal lány is kikéri a reggelijét, ő is a sajtos, tejfölös, fokhagymásat választja. Először kicsit furcsán néz, hogy mit akar tőle egy vadidegen, amikor ő épp most harapott bele a lángosába, és élvezni szeretné a szájában keveredő ízek harmóniáját. De amikor elmondom neki, hogy arra vagyok kíváncsi, miért nem inkább a lila hagymával, szalámival, kolbásszal, sonkával vagy épp a gombával, paradicsommal, rukkolával megpakolt „vega-dream” fantázianevű, 2100 forintos csodát választja, egyből rávágja:
– Mert ez a tipikus magyar, és azért, mert ezzel is nehezen birkózom meg, már a fele eltelít, azokat nem tudnám megenni. Az édes lángosokról pedig most hallottam először. Nem tudom, hogy meg tudnám-e enni a nutellásat.
Merthogy olyan is kapható. A helybelieknek elsőre érthetetlen, sőt, sokaknál ki is veri a biztosítékot, főleg mert ez is úgy van feltüntetve, hogy „tipical hungarian food”, azaz tipikus magyar étel.
A Gasztrobizarr nevű Facebook-oldal egyenesen úgy ír erről, hogy „felkavaró”, de tovább is mennek: „Ami a nagycsarnok első emeletén zajlik, ez a döbbenetes, nagyipari szemfényvesztés, ez az intézményesített Hungarian Food Disneyland megtéveszti a turistákat”. Magyarán: az ilyen, minden furcsasággal megkent és megpakolt lángos sosem volt tipikus magyar étel.
A lángosozóban dolgozó lányok azt mondják: főleg a turisták igényeit elégítik ki ezekkel a különleges lángosokkal. Kifejezetten az ő igényeikre szabva készül a „luxory”, a „fantastic”, a „phenomenal” és az „exlusive” is. Mindjárt találok is egy fiatal turistapárt, amely láthatóan elégedett azzal, amit kért, vagyis a szalámis, sonkás, „meat lover” (húsimádó) nevű lángossal.
– Én ezt inkább junk foodnak (gyorskajának – a szerk.) nevezném, semmiképpen sem reggelinek vagy ebédnek, de ízlik, bár kicsit drágállom érte az 1400 forintot – mondja egyikük.
Pedig ez még az olcsóbb. Van, amelyik 2800 forintba fáj a turistáknak, merthogy az nyilván az ő pénztárcájukra van szabva. Pár méterrel odébb vidám, négy-öt tagú lánytársaság eszi épp a lángosát. Ők az egyszerű, mégis tipikus sajtos, tejfölöset kérték.
– Csehországból jöttünk, odavagyunk a magyar lángosért. Ezt az egyszerűt szeretjük, nekünk nem hiányzik róla semmi.
