Lewis Carroll angol író világhírű regényének főszereplőjét a szerző ismerősének egyik lánya, a hatéves Alice Liddell ihlette. Valódi kapcsolatuk azonban nem biztos, hogy ártatlan volt.
Forrás: AFP
Alice álmában belezuhan egy nyúlüregbe, és egy abszurd mesevilágba kerül, amely tele van furcsa szerzetekkel. Beszorul a nyuszi házába, hernyókkal beszélget, őrültekkel teázik, aztán felébred. Az ihlet 1858-ban érte Carrollt, amikor egy csónakban evezett Henry Liddell három lányával, köztük Alice-szel.
Az anyuka annak a főiskolának volt a dékánja, ahol Carroll ekkor már matematikát tanított. A piknikezni induló társaságot Carroll egy Alice nevű lány hihetetlen kalandjairól szóló történettel szórakoztatta. Az ekkor hatéves Alice-t valósággal megbabonázta a mese, és arra kérte Carrollt, írja le neki. Így született meg és vált halhatatlanná az Alice Csodaországban – de a háttérben gyanús dolgok történtek.
Alice Liddell először hároméves korában találkozott az íróval, aki ekkor fényképészettel foglalkozott. Miután összebarátkozott a Liddell családdal, megengedték neki, hogy fényképeket készítsen a lányaikról. A fotók között azonban olyan is akadt, amelyen Alice válláról lecsúszó ruhában látható. Néhány olyan rajz is fennmaradt, amelyeken a kislányok meztelenül ülnek a tengerparton. A leggyanúsabb kép azonban az, amelyik csak az író halála után került elő: ezen Alice idősebb, de még a serdülőkor előtt álló nővére látható, teljesen meztelenül. Carroll precíz naplót vezetett a Liddell családdal való ismeretsége alatt. Ennek nagy része máig fennmaradt, de az Alice hat- és tízéves kora közötti éveket tárgyaló részek azonban hiányoznak. Az egyetlen nyom, amely rendelkezésre áll, Carroll egyik unokahúgától van, aki egy oldalt olvasott a hiányzó részből. Ezen állítólag olyan híresztelésről van szó, amely szerint az író arra használja a gyermekeket, hogy udvarolhasson nevelőnőjüknek.
A Liddell családban fennmaradt egy olyan információ is, hogy az író megkérte tőlük az akkor tizenegy éves Alice kezét, de nemleges választ kapott. Carrollt ezután eltiltották a Liddell lányoktól, de nagyon szerette volna, ha a család újra a kegyeibe fogadja. Ezért ismét el akarta vinni csónakázni a lányokat, de a gyerekek anyja a tudtára adta, hogy sem most, sem a későbbiekben nem lehet velük egyedül. Carroll ezek után már csak néhányszor találkozott Alice-szel, de mindig Mrs. Liddell jelenlétében. A felcseperedő Alice aztán egy krikettjátékoshoz ment feleségül, az Alice Csodaországban neki ajándékozott kéziratát pedig nem tartotta meg, egyszerűen továbbadta. Ez is az író vonzalmának bizonyítéka lehet.
Mai szemmel felháborítónak tűnik a korai lánykérés és a meztelen fotó. Akkoriban azonban nem volt ritka az ilyesmi. Az írót ért vádakat egy pár éve megjelent életrajzi könyv is próbálta megcáfolni. A könyv szerzője, Edward Wakeling szerint a viktoriánus korban senki sem nézett ferde szemmel egy férfira, aki délutáni hajókirándulásra vitt gyerekeket. Az életrajz szerzőjét az sem ejtette zavarba, hogy Carroll gyerekek százairól készített meztelen fotókat. Wakeling szerint a viktoriánus korban nagy volt a gyerekhalandóság, ezért a családok szerették festményen vagy szobor formájában megörökíteni gyerekeiket. A fénykép megjelenésével az emlékek megőrzése sokkal egyszerűbbé vált, és mivel a szülők azt szerették volna, hogy a gyerekük a lehető legjobban hasonlítson egy angyalra, meztelenül fotóztatták. Wakeling szerint ebben nincs semmi kellemetlen.