Talán nem is tudott róla: 700 éves kolostor romjait rejti Buda

A Hárshegy és a János-hegy között járunk. Elsőre úgy érezheti magát itt az ember, mint a mesebeli Aliz, aki Csodaországba csöppent – csak itt nem az állandó késésben lévő beszélő nyúl fogadja, hanem egy elfeledett, régi kolostor romjai egy fákkal ölelt lugasban, Buda egyik legszebb részén. Az 1300-as években épült szentély létezéséről még a helyiek közül is kevesen tudnak, hisz nem könnyű megtalálni: házszám és utca sincs jelölve.

A címjegyzékben Budakeszi út 91.-nél kell keresni – ami hivatalosan a Pilisi Parkerdő területe –, de a romokhoz kicsit beljebb kell menni. A 22-es busz Szépjuhászné – Gyermekvasút – megállójától célszerű indulni, akár autóval is, mivel itt parkolni is lehet. Onnan a Széll Kálmán tér felé kell pár métert sétálni egy barna fakerítés mentén. Pár méter után egy kapu tárul a vándor elé, rajta felirat: „Őrizzük a lángot!”. A frissen vágott fű illata még közelebb csalogatja az arra barangolót és voilá! A ro­mokkal „kikövezett” út és a kápolna falainak maradványai a Szűzanya szobrához vezetnek. A szobor előtti vázában a sárga rózsa friss, szorgos kezek vigyáznak hát az eldugott romokra.

A Budakeszi út autóforgalmának zaját a sűrű erdőből kiszűrődő madárcsicsergés ellensúlyozza. Mintha ez a rejtélyes hely azt üzenné: én vagyok a híd a XII. kerület hangos és csendes oldala között.

És hogy került éppen ide a kolostor? Az egyetlen magyarországi alapítású, és 1250 óta fennálló szerzetesrend építtette, a pálosok. Elsőként a Szent Lőrinc-templom állt ezen a területen, míg a kolostort 1301 körül kezdték építeni hozzá olasz mesterek.

És miért épp ide? A szerzetesek számára ez tökéletesen elhagyatott helynek bizonyult, a tatárjárás után nyugalomban élhettek itt. Végül a templom a rend főkolostora lett. A legenda szerint egy remete őrizte, és a török uralomig folyamatosan bővítették, még fürdőháza is volt. Aztán a törökök lerombolták, és csupán a romok maradtak.