A Bamakó-rali kellôs közepén szakadt le Bitó Zoltán Trabantjának hátsó ajtaja, de a tokiói olimpiára újra ezzel a járgánnyal vág neki.
Nem egy húszmilliós terepjáróval kell csapatni! – szól Zoltán mottója, aki nyakába vette a déli kontinenst. – Két évvel ezelőtt egy négyszázezer forintos terepjáróval teljesítettem a Bamakó majdnem teljes 8000 kilométeres távját, de arra gondoltam, hogy egy százezer forintos Trabanttal is meg kéne próbálnom – meséli a Borsnak Zoltán. Zoltánék jártak olyan szenegáli településen, aminek 30-40 kilométeres közelében nem volt vezetékes áram, sem aszfaltos út.
– Útközben elromlott a navigációnk, a kombi Trabantunk hátsó ajtaja Afrika kellős közepén leszakadt. Másnap a jobb első ajtó is beszorult. Belefutottunk egy helyi lázadásba, ahol száz méterenként gumik égtek, és a rendőrök mindenkit igazoltattak, csak velünk európaiakkal nem törődtek. Szerencsére – summáz Zoltán.
Az út az egyszerűségről szólt. Egy januári péntek délután indultak Budapestről, két hét múlva vasárnap értek célba. Szlovénia, Észak-Olaszország, Dél-Franciaország, Spanyolország volt az útvonal, onnan komppal pedig Marokkó, Mauritánia, majd végállomásként a gambiai Banjul. Húsz autó mehetett nevezés nélkül, Zoltánék is így jelentek meg. Ha éppen találtak kutat, vettek benzint, tizenkét éjszakát töltöttek a szabad ég alatt hálózsákban. Olykor a semmi közepén állt egy trafikbódé, ott vettek kenyeret, húst, benzint. Egy ebéd 250-500 forintból megvolt a helyi talponállókban.
– Afrikában van egy alapszabály: egynapi járóföldnyi üzemanyag és háromnapi víz nélkül ne indulj el – mondja Zoltán. A kis csapat egy homokvihart is átélt, a Trabant teljesen megtelt homokkal, de ez nem okozott gondot. – Legközelebb két év múlva ülök megint a volánja mögé, 2020-ban a tokiói olimpia a cél! – lelkendezik Zoltán.
