Színes Világ – Különleges vegyületet használt víz helyett, s bár egyedi napháza végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, fontos mérföldkő volt a tudományban. Telkes Mária hetven év után jött haza meghalni.
Forrás: Getty Images
Magyarországon a nevét sem ismerik, az Egyesült Államokban Napkirálynő néven tisztelik Telkes Máriát, a magyar származású amerikai fizikust. Nevét egy kerek hetven éve épült, kizárólag napenergiával fűtött ház dicséri Boston közelében, az alig hatezer lelkes Doverben.
Hőtároló glaubersó
Telkes korának nagy problémáját, a hőtárolás kérdését segített megoldani glaubersó felhasználásával. 1948 előtt nem volt még példa arra, hogy egy épületet egész évben kizárólag a nap energiájával fűtsenek, ő ezt oldotta meg.
A legendás építész, Eleanor Raymond által tervezett épület déli oldalát hatalmas üveglapok határolták. Ezek gyűjtötték össze a nap hőjét, amit aztán a falba rejtett, óriási, fekete falú tartályok körül keringettek – írta a Qubit.hu. A napházban az volt az igazi újdonság, hogy a tartályokban nem víz, hanem glaubersó (nátrium-szulfát) volt, ami a nátrium kénsavval alkotott sója. Ez a vegyület 32-33 fok környékén olvad meg, miközben egyrészt elnyeli a hőt, másrészt akár tíz napon át is képes tárolni.
Napos Dover
Az sem volt véletlen, hogy a tervezők Doverben építették fel a napházat. Előtte ugyanis 65 évvel korábban fordult elő utoljára olyan, hogy kilenc egymást követő napon keresztül sem sütött ki a nap. A napház fűtési rendszerét a ház falaira és a tető belső felületére szerelt glaubersótartályok mellett a lakószobákat behálózó levegő- és vízkeringető rendszer alkotta. Egyébként az, hogy ezt a vegyületet használták, nemcsak a takarékos hőszabályozás miatt volt fontos, hanem a helyspórolás és az újrahasznosítás miatt is.
A rendszer korlátai
A kétszobás lakás felfűtéséhez mintegy húsz tonna glaubersót igénylő, rendkívül gazdaságos megoldásra mégsem mutatkozott kereslet. Ennek az lehetett a fő oka, hogy a második világháború után estek az olajárak.
Az első tél után ráadásul a napházban élők sem voltak teljesen elégedettek. Még maga a fűtést tervező fizikus, Telkes Mária is azt mondta, hogy Dovertől északabbra nemigen lehet lakóházak fűtésére kielégítő mértékben hadrendbe állítani a nap energiáját. A harmadik télre aztán a glaubersó is csődöt mondott, a lakóknak pedig ki kellett költözniük.
Telkes-sütőnek hívják a rezsót
Telkes Mária Budapesten született 1900-ban. Unokahúga volt Telkes Margit gyermekorvos, író. Miután elvégezte a Budapesti Tudományegyetem fizika szakát és doktori fokozatot szerzett, magyar konzul nagybátyja segítségével mindössze 24 évesen az Egyesült Államokba került. Csupán tíz évvel később egyetlen tudósként Amerika legsikeresebb és legérdekesebb asszonyainak tizenegy nevet tartalmazó listájára is felkerült.
Az Est című budapesti napilap szerint Telkes „nap-gép” találmánya olyan forradalmi jelentőségű volt, mint annak idején az autó feltalálása. Húsz szabadalmát tartják nyilván, amelyek többsége a napenergia hasznosításához kapcsolódik. Ezekért számos kitüntetést kapott az Egyesült Államokban. De az ő tudományos felfedezése – amire a szabadalmat 90 éves korában nyújtotta be – a hideg tárolása is, ami új fejezetet nyitott az épületek klimatizálásában és a légkondicionáló-iparban.
1946-ban adta be a sugárzóenergiahő-átadó készülékre, 1951-ben a hőtároló egységre és 1952-ben a hő tárolására és felszabadítására szolgáló berendezésre a szabadalmát. 1954-ben alkotta meg az első fotovillamos eszközt nátrium-szulfát oldatot használva. Munkásságát nem csak tudományos berkekben díjazták: a napenergiával működő, hordozható sütőlap alternatív elnevezése Amerikában ma is az, hogy Telkes-sütő, és az úgynevezett passzív házakat is szokás Telkes-házként emlegetni.
1995-ben, hetven év után tért vissza Magyarországra, a tengerentúlon elismert tudósnak számító Telkes érkezése azonban senkit sem érdekelt. Abban az esztendőben, 95 éves korában érte a halál Budapesten, de ennek híre sem az ország határain belül, sem kívül nem terjedt el.
Így fűtünk a nappal ma
Manapság napkollektorral „fogjuk be” a nap energiáját fűtésre és vízmelegítésre. A fűtéshez elengedhetetlen az épület megfelelő hőszigetelése, és elegendőnek kell lennie az alacsony hőmérsékletű fűtésvíznek is, ehhez a rendszerhez tehát a padlófűtés passzol. Továbbá a rendszer tavasszal és ősszel mint átmeneti, télen mint kisegítő fűtés használatos úgynevezett kombi vagy multifunkciós hőtárolóval.
A napkollektor elnyelő rétege, az abszorber általában egy mattfekete, hővezető rézlemez fényt nem visszaverő festékkel bevonva. A réteg felmelegszik azáltal, hogy elnyeli a napsugárzást. A hőt az abszorber hátára forrasztott vagy hegesztett csőháló veszi fel, majd egy előremenő és egy visszatérő cső segítségével vezetik be a házba általában keringető szivattyúval.
A hőközvetítő anyag jellemzően folyadék (nyáron víz, egész éves üzemre a nem mérgező propilalkohol), de a levegőt használó változatok is elterjedtek.
A napkollektort gyakran összetévesztik a napelemmel, ami a napsugárzást elektromos energiává alakítja. (Forrás: Wikipédia)
