<p><strong>Bizarr művészet</strong> - ezt a címet viseli sorozatunk, melyben világhírű alkotók megdöbbentő, megbotránkoztató, sokszor sötét titkairól rántjuk le a leplet. Most egy olyan alkotó munkásságát elevenítenénk fel, aki mindenből művészetet csinált - és persze pénzt.</p>
Kétségtelenül Andy Warhol a XX. század egyik legellentmondásosabb művésze. Az Osztrák-Magyar Monarchiából kivándorló apától és anyától Pittsburgben született Warhol neve a mai napig egyet jelent a pénzzé tehető művészettel. “Pénzt csinálni művészet. Dolgozni művészet. De a jó üzlet a legnagyobb művészet” - nyilatkozta egyszer - ugyanakkor alighanem a leghíresebb mondása a sztárságról szól, és a valóságshow-celebek világában nem is lehetne igazabb: “A jövőben tizenöt percre mindenki híressé válik.”
Ő volt az első művész, aki a lehető legbanálisabb, leghétköznapibb dolgokat festette meg: konzerves dobozokat, kólásüvegeket, százdollárosokat, a múlt nagy karakterei helyett pedig korának “celebjeit” - Elvis Presley-t, Marilyn Monroe-t, Marlon Brandót. Mondanunk sem kell: alaposan kiakasztotta ezzel a kritikusokat. És akkor még semmit sem láttak...
Filmek, amiket talán senki sem nézett végig
Warhol, amellett, hogy festett, más művészeti ágakba is belekóstolt. 1963 és 1977 között közel 150 filmet csinált, melyek többsége ugyan rövidfilm, ugyanakkor volt pár 6-8 órás mozija is - amikben nem történt semmi! De tényleg: a Sleep című 5 és fél órás moziban Warhol lefilmezte, amint akkori szeretője, John Giorno alszik. Mondanunk sem kell, nem aratott vele osztatlan sikert. Az 1964-es premierre összesen kilencen látogattak el, amiből ketten az első óra alatt le is léptek.
Az Empire egy évvel későbbi premierje még ennél is kínosabban zajlott: arról ugyan nincsenek feljegyzések, hogy az 576 férőhelyes moziteremben pontosan hányan voltak, azt azonban tudni lehet, hogy tíz perc után jó 30-40 igen ingerült ember vette körbe a szervezőket, a pénzüket követelve. Törni-zúzni akartak. Nem teljesen alaptalanul: Warhol 485 perc hosszú (!) mozija ugyanis végig az Empire State Buildinget mutatja. Ennyi - semmi több.
(A filmnek egyébként van egy "visszafogottabb", 2 órás verziója is...)
Vannak egyébként kevésbé megerőltető filmjei is Warholnak: a Kiss című moziban 50 percig csókolóznak, míg az Eat 45 percen keresztül mutatja, amíg a művész egyik ismerőse, Robert Indiana eszik. Ja, és ennek a filmnek a végén megjelenik egy macska is, szóval a többihez képest igazán mozgalmasra sikeredett... :)
