Fáradhatatlanul dolgozik, éjjel-nappal, nemrég még kórházba is került vélhetően kimerültség miatt Lehoczky Krisztián, aki csak legyint: még ekkor is mások óvása neki az első.
Forrás: Zsolnai Péter
Egy tucat kis gólya, egy pár napos sün, két nyuszi, két őzike és fecskék tucatjával – így néz ki Mályiban a Madármentő Állomás nyári napközije. Jobb híján, Lehoczkyék kertjében élnek mind, legalábbis addig, amíg nem lehet őket elengedni. A gólyák itt keltek ki a tojásból, a sünit lámpa melegíti, a nyuszik pedig rágják a rácsukat, jelezve, ha enni kérnek.
Esténként együtt eszik a család, s velük együtt az állatok is. Egy falat ide, egy falat oda. Olyan feladatot vállaltak magukra, amit nem sok ember bírna vinni a hátán. Csak tavaly, majdnem 900 sérült, magára hagyott, segítségre szoruló madár, vagy kis termetű emlős fordult meg a madármentőknél. Nagyjából tíz percenként csöng a telefon, ottjártunkkor Budapestről kértek tanácsot, egy ájult denevérrel kapcsolatban. Még ha nem is tudnak minden rászorulót fogadni, ha mást nem is, tanácsot és útmutatást szívesen adnak.
Nem csak pindurka jószágokat talál, aki betér a családi házba. A röpdékben rengeteg kisebb-nagyobb madár foglal helyet. Van, amelyik már nem élhet együtt másokkal, a négykilós uhu például eléggé vad, ha nyílik az ajtó, rögtön támadásba lendül.
– Sajnos nem mindegyiket tudjuk útnak ereszteni. Amik elpusztulnának a természetben, már velünk maradnak, mint például a négykilós uhu is. Valószínűleg már nem lesz képes az önálló életre. Még nincs telt ház, de már néha nem tudunk több állatot fogadni. Sajnos nem sokan vállalják ezt a feladatot – mondja Lehoczky Krisztián, némi aggodalommal a hangjában. – Naponta körülbelül háromszor érkezik adomány, a szomszédok is rendszeresen hoznak valamilyen ennivalót az állatoknak. Kell is, mert a gólyák fejenként egy kiló halat esznek meg naponta. Már nem nagyon találok boltot, ahol tudok venni egy heti élelmet nekik – teszi hozzá az állomás és egyesület vezetője. Ráadásul vannak olyan fajok, amelyeket nem lehet fogságban életben tartani. Most éppen egy kócsagot próbálnak megmenteni.
Ahogyan nemrégiben megírtuk, Krisztián egy nap – valószínűleg kimerültség miatt – kórházba is került. Az orvosok most sem tudják, mi történt vele pontosan.
Annyi jó tanácsot kapott, hogy pihenjen. De nem foglalkozik egészségi állapotával, csak legyint. Segítsége viszont akad felesége, lánya, Kíra és egy lelkes önkéntes, a gimnazista Petra személyében. Utóbbi úgy gondolja, még ha teljesítette is az önkéntes munkát – ami az érettségihez szükséges – utána is marad majd.
Autó nélkül nem megy
Az állatok mentésében a legnagyobb segítség a megfelelő autó. Ezt viszont a legnehezebb előteremteni, a madármentőknek is ez volna – az adományokon felül – a legnagyobb segítség. A napokban az állatmentő ligásoknak, az önkormányzat segítségével végre sikerült beszerezni egyet. – Már használatba is vettük. Egy ember rosszul lett, de végül a kutyáját kellett megnéznünk, hogy van – mesélte el a Borsnak Pataki Gábor. – Van benne EKG, pulzusmérő, oxigén, két inkubátor, újraélesztő készülék, sőt, akár kisebb műtéteket is el lehet végezni benne. Olyan eszközt is tartunk a kocsiban, amivel akár kerítést is tudunk vágni, ha kell -– tette hozzá az Állatmentő Liga vezetője.