Hibátlan árujukat is leminősítik az őstermelők

Itt van például ez az alma. Ez másodosztályú, a fajtájának köszönhetően ilyen kicsi, így nincs min vitázni. De tényleg előfordul, hogy inkább alulértékeljük az árut, hogy ne legyen gond, ugyanis sokszor ellenőriznek úgy, hogy nem is tudunk róla – mondja a Borsnak a fővárosi Bosnyák téri piacon Szekeres József egyéni vállalkozó.

Szerencsére, sosem büntették még meg azért, mert máshogy sorolta volna be áruját, mint amilyen valójában volt. – Sokkal inkább jellemző az – folytatja –, hogy a vásárló megszokásból dönt. Krumpliból is csak a rózsát ismeri, ezért azt veszi.

A Délmagyarország címû napilap számolt be arról: Szegeden a kereskedők nem merik első osztályúnak nevezni árujukat, még ha az egyébként kifogástalan is. Úgy tűnik, a fő­városban ennek épp az ellenkezője igaz.

Budapesten ugyan egyre fogyatkoznak az igazi piaci kofák, a valódi őstermelők – főleg, mert kiöregednek –, még mindig beléjük lehet futni a piacokon. Ők bizonyulnak általában a legjobb döntésnek, és amit kihoznak, szinte biztosan elfogy.

A szintén a Bosnyák téri piacon áruló Teri néninél most a tök a sláger, úgy fogyott, mint a cukor. Nagytarcsáról hozzák a zöldségeket, sokan jönnek hozzá célirányosan.

– Igenis rá merem írni, hogy első osztályú, mert én tudom, hogy mit árulok, mit termelek, mit ültetek el. Hisz saját kezemmel szedem az uborkát, paradicsomot. A férjem pucolja a tököt, én gyalulom, este becsomagoljuk. A krumpliról a bogarakat is kézzel szedegetem le – meséli Ványi Istvánné Teri őstermelő.

Az árusok többsége azt mondja: nyugodt szívvel írja ki az első osztályú besorolást, és ha kell, vitába is szállnak az ellenőrökkel  – főképp, ha úgy látják, igazából nem értenek hozzá. A vevők pedig inkább veszik kézbe vagy szagolgatják a terményeket, és ez alapján döntenek.