<p><strong>Bizarr művészet</strong> - ezt a címet viseli sorozatunk, melyben világhírű alkotók megdöbbentő, megbotránkoztató, sokszor sötét titkairól rántjuk le a leplet. Most egy olyan emberről ejtenénk szót, aki többnapos, állati vérrel, kötözéssel, meztelen nőkkel és rémisztő rituálékkal teli orgiákat tart a művészete nevében.</p>
Hermann Nitsch 1938-ban született Bécsben, és saját elmondása szerint nagyon is élénken élnek benne a II. világháború borzalmai. Talán ennek is köszönhető, hogy az avantgarde művész vászon helyett állati belsőségekkel és vérrel kezdett el alkotni...
A művész az 1960-as évek óta szervez többnapos összejöveteleket, "színházi előadásokat", melyek az Orgia-Misztérium Színház nevet viselik. 1998-ig száz ilyen alkalmat szervezett, ahol állatokat vágnak le, rituálészerűen feláldozva, néha keresztre feszítve őket, tánc és zene kíséretében, majd a résztvevők - gyakran ruháiktól megszabadulva - csatlakoznak a horrorfilmbe illő jelenetekhez.
Az egyik ilyen összejövetel dokumentumait - fotókat és videófelvételeket - Budapesten, a Kiscelli Múzeumban is kiállították még 1999-ben. Mondanunk sem kell: a tárlat igen nagy port kavart, még annak az esélye is felmerült, hogy bezárják.
Nem véletlenül: Nitsch a karrierje során egyszerre tudta kiakasztani az egyházakat és az állatvédőket, a hatvanas évek elején pedig többször emeltek ellene vádat és háromszor börtönbe is került istenkáromlás és botrányokozás miatt - ami után végül el is hagyta egy időre Ausztriát.
Műveit látva talán meglepő, de határozottan életigenlő embernek tartja magát - aki egyébként nem csak vért és állati darabokat használ, de például paradicsomot és cukrot is. Szereti összekapcsolni az összes érzéket - magyarázza.
"Mindenekelőtt tisztázni szeretném, hogy életigenlő, boldog embernek tartom magam, aki minden gondolatával és cselekedetével azon van, hogy bebizonyítsa, élni szép és jó. Egyébként nem maga az egyetlen, aki annak a félreértésnek az áldozata, amely az általam képviselt művészeti magatartás hamis megítéléséből származik. Sokan gondolják, ha valaki a vérrel, az élő, illetve a holt testtel, az állatok levágásának rituáléjával és ezáltal a legvitatottabb emberi ösztönökkel foglalkozik, akkor az csak valami brutális, élettagadó személyiség lehet" - nyilatkozta '99-es kiállítása kapcsán a Magyar Narancsnak.
Ekkor beszélt arról is, mennyire meghatározta az egész művészetét - így a vágóhíd-orgiák megszervezését is - az, hogy egy háború alatt nőtt fel. "1938-ban születtem. A Bécsre hulló bombákra nagyon tisztán vissza tudok emlékezni. Borzalmakra, halálra, halálfélelemre. Ezek a katasztrófaélmények együtt nőttek velem. Valószínűleg a hatásukra kötődött bennem össze egy életre ilyen szorosan lét és halál kérdése."
Persze lehet arról vitatkozni, hogy meddig tart a botránykeltés, és hol kezdődik maga a művészet, az azonban tény, hogy mára a 79 éves osztrák alkotó a kortárs képzőművészet nagyjai, nem csupán ismert, de elismert figurái közé tartozik.
