„Ugyan, nem kell félned tőle, nem bánt” – hangzik el sok szülő szájából, sokszor mindhiába. A gyermeki rettegést csak a varázserő enyhítheti.
Forrás: Thinkstock (képünk illusztráció)
Minden gyerek fél valamitől. A szörnyektől az ágy alatt, mumustól a szekrényben, vagy az ószerestől, aki elviszi, ha rosszat csinál. A mesékben megjelenő gonoszok a félelmeken nem enyhítenek, sőt, ha éppen olyan hangulatban van a kicsi, akkor még erősíthet is a rettegésen.
2,5 évesen jönnek elő a félelmek
Nem mindegy, hogy a gyerek nézi a mesét, vagy olvassák neki. Előbbi esetben sokkal könnyebben kialakulhat benne a félelem, mivel konkrét alakokat lát. Ezzel szemben, ha a képzelőerejére bízzuk a gonoszt, akkor csak annyira látja félelmetesnek, amennyire ő akarja.
– A két és fél éves gyerekeknél például megfigyelhető, hogy megijed attól a mesétől, amit addig szeretett, mivel ebben a korban kezdenek kijönni az alapfélelmei. Éppen ezért mindig figyelni kell arra, hogy a mese, amit a tévében néz, vagy amit olvasunk neki éppen milyen hatással van rá. Nem feltétlenül jó az, ha egyedül hagyjuk tévézés közben, mivel a gyerek nem úgy fogja látni a mesét, ahogy azt mi látjuk, és fordítva – magyarázta a Borsnak Bojti Andrea gyermekpszichológus.
Mindig a jó győzedelmeskedjen!
A szakértő szerint vannak mesék, amelyek még felnőtt fejjel is brutálisnak számítanak. Ilyen például a Piroska és a farkas, vagy a Jancsi és Juliska. Szerencsére a gyerekek nem a brutalitást látják, mivel ők egészen kisiskolás korukig mágikus világban élnek. Ezeknek a történeteknek az az alapüzenete, hogy a világ jó, és, hogy a gonosz elnyeri a méltó büntetését.
– Az a tudat, hogy a dolgok megoldódnak, és mindig rendbe jönnek, a gyermekek lelki világának nagyon fontosak – magyarázta a gyermekpszichológus. – Olyan meséket tegyünk eléjük, amelyek a hétköznapi problémákkal foglalkoznak aranyos figurákkal. Azok a mesék, amelyekben feltűnik a gonosz, az igazságos világba vetett hitüket erősíti, hiszen a végén mindig győz a jó, a gonosz pedig bűnhődik. Ez egyfajta optimizmus: ha tanulok, vagy keményen dolgozom, az kifizetődik. Ez a felfogás a későbbi életükben segíthet a kudarcok könnyebb kezelésében.
Varázsoljuk el a szörnyeket
Ahhoz, hogy a gyerek félelmét kezelni tudjuk, a saját nyelvén, a varázsvilágban kell a problémát megoldani, mivel a logikus magyarázatokat még nem értik meg.
– Megkérhetjük őket arra, hogy rajzolják le, testesítsék meg a félelmük forrását, mert nem tudják, mi az, hogy szörny. Ezután kitalálhatunk közösen egy varázsszót, vagy mondókát, amit ha kimond, akkor a mumus vagy gonosz eltűnik. Ha mese közben látjuk, hogy fél, akkor nyugodtan térjünk el az alapszövegtől, és találjunk ki más végkimenetelt – mondta a szakértő, majd hozzátette, hogy ha a gyerek este integet a napocskának, mert az aludni megy, akkor tényleg úgy gondolja, hogy a nap bebújik az ágyba és alszik, de ez teljesen normális.
Kisiskolás korukban fordul meg a gondolkodásmódjuk, ekkor kezdenek el a racionalitás felé hajlani.
Milyen történet való a gyereknek?
2–3 éves kor: Gonosz nélküli rövid kisállattörténetek.
3–4 éves kor: Ebben a korban szeretik ugyanazt a mesét sokszor hallani: ettől válik a világ kiszámítható hellyé számukra. Kalandos állatmesék röviden.
4–5 éves kor: Mérföldkő érdeklődés szempontjából. Már el tudják különíteni a valóságot és a csodát, beleélik magukat a történetbe, izgulnak, kialakul a mesei igazságtudatuk. Jöhetnek a tündérmesék.
5–7 éves kor: Hosszú, összefüggő történeteket is megértenek.
Adagolni kell a negatívumot
Csukás István író-költő nem rajong azért, hogy a gyermekmesékben egyre divatosabbak a gonosz szereplők.
– Ha nagyon sok félelmet kap a gyerek, és állandóan retteg, az nem jó, finoman adagolva viszont szabad nekik a gonoszról is hallani, mert a gyereknek is fel kell ismerniük a létezését. Meg kell tanulniuk azt is, hogy hogyan kell az ilyen élményeket feldolgozni, hiszen nem csak mosoly és szeretet van a világon. A picik élvezik azokat a történeteket, amiknél egy kicsit félhetnek, de csak akkor, ha ezt fel is tudják dolgozni. Megpróbálom humorosan csinálni, és vegyíteni, hogy lehetőleg egy kicsit féljen is, de a végén mindig feloldódjon, tehát a jó győzzön.
