Retró krimi – Babakocsiból rabolták el a kéthónapos Renátát

„Szerettem volna anya lenni. Bármit kapok, megérte, hogy anyának érezhettem magam, mivel nekem állítólag nem lehet gyermekem” – mondta a híradóban P. Lászlóné, aki 1987. december 23-án elrabolt egy két hónapos kislányt a budapesti Hallo bár elől.

(Forrás: Tóth Eszter Zsófia: Gyermekrablás a Hallo bárnál című tanulmánya)

Renátát nyolc hónappal később Dunakeszin találták meg a rendőrök. Ekkor már a közvélemény és a szülei is egyre kevesebb reményt fűztek ahhoz, hogy a kislány él. 

„Csőrit a sajátomnak érzem”

Renáta édesanyja beugrott a Hallo bár mosdójába, ám két hónapos gyermekét addig kint hagyta a babakocsiban az utcán. A 33 éves P. Lászlóné is éppen a bárban keresett mosdót. Amikor végzett, a vécésnéni alaposan lehurrogta, hogy miért hagyta kint gyerekét a hidegben. A nő ezután vette észre a babakocsit, és a vécében lévő anyát megelőzve eltolta a gyereket. Pár sarokkal arrébb kivette a csecsemőt, hívott egy taxit, majd elment az apjához. Hazatérvén azt mondta, most jött a kórházból, ahol megszült, lám, itt van az unoka. A gyermekrabló ezután Dunakeszire taxizott élettársához, Sz. Imréhez. 

A kisgyermeket Csörének becézték. „Elmondani kívá­nom, hogy Csőrit sajátomnak érzem, és rendkívül szeretem, kötődöm hozzá” – vallotta később az élettárs. A nő hamarosan egy írógépen születési anyakönyvi kivonatot és kórházi zárójelentést is hamisított a kislánynak – olvasható a Veritas Intézet történészének tanulmányában. 

Tehéntejjel és teával etették, súlyát azért nem mérték meg, mert nem volt mérlegük. „Papa, anya, hoppá, édes”: Renáta, vagyis Csöre fél évvel később már ezeket a szavakat mondta, és nyolc foga is volt. 

Valójában Renáta

Az elrabolt kislány apja többszörösen büntetett előéletű volt, ezért az sem lett volna kizárt, hogy valaki bosszúból vagy zsarolásból vitte volna el. Mire a rendőrség megtalálta Renátát, hivatalosan már négy hónapja lezárták a nyomozást. P. Lászlónét végül édesapjánál, egy leszázalékolt fűtőnél fogták el. Előtte két napig várták a nyomozók apja lakásában. A nőt élettársa adta fel, miután kutatni kezdett a holmijai között, és megtalálta a hamisított dokumentumokat.  

A gyermekrablás akkor annyira társadalomidegennek számított, hogy a Büntető Törvénykönyvben nem is szerepelt. P. Lászlónét végül kiskorú családi állásának megváltoztatása vétségért ítélték el, amiért maximum egy év börtönt kaphatott. Szabadlábra kerülése után apjához költözött. 

Nem lehetett gyereke

A korábban eladóként, felszolgálóként dolgozó P. Lászlóné mániákusan szeretett volna babát, de hiába. 1983-ban örökbe fogadta a testvére újszülött lányát, de házasságát ez sem mentette meg. A bíróság ráadá­sul nem az asszonynak, hanem a volt férjének ítélte meg a négyéves gyermeket. A nő a bíróságon még azzal is megpróbálkozott, hogy terhesnek mondja magát, de az igazságszolgáltatást ez nem hatotta meg. 

Renáta elrablása előtt már jó ideje Budapesten bolyongott, pályaudvarokon aludt és a Széchenyi Fürdőbe járt tisztálkodni. Volt férjétől csak annyit szeretett volna, hogy legalább karácsonyra kapja meg nevelt lányukat, de a férfi hajthatatlan volt. 

A nyomozás eredményei közül két fontos tényezőt nem hoztak nyilvánosságra. 

Renáta igazi édesapja futtatásból élt, az anyja pedig alkalmi prostituáltként dolgozott. A korabeli sajtó egy része egyébként azt sugallta, hogy a kislánynak jobb lett volna, ha „új” családjánál marad.

Renáta családjának sorsáról csak annyit tudni, hogy anyja, Mónika 1989-ben ismét gyermeket várt.