Szenzációs állítás: A neandervölgyi ember is tudott tüzet csiholni

Már a neandervölgyi ember is tudta, hogyan kell csiholással tüzet gyújtani – szerepel egy új tudományos írásban. Azt már korábban állították tudósok, hogy használta a tüzet a vitatott besorolású emberféle. (Egyesek szerint a Homo neander­thalensis kihalt faj, má­sok szerint viszont al­faj, ami nem halt ki, hanem keveredett a mi alfajunkkal, a Homo sapiens sapiensszel, amikor mi megjelentünk Európában.)

Ám a tudósok eddig úgy vélték, hogy csak a természetesen keletkezett tüzet őrizték, azt nem tudták, ők maguk hogyan gyújtsanak. Andrew Sorensen, a hollandiai Leiden egyetemének régésze szerint azonban könnyen lehet, hogy a neandervölgyieknek nem kellett kivárniuk, hogy egy villámcsapás vagy egy vulkánkitörés helyszínéről gyűjthessék be az égő fát vagy parazsat. 

Árulkodó kövek 

A szakember szerint a Földön mintegy 200-250 ezer éve megjelent és 28 ezer éve eltűnt (al)faj 50 ezer esztendővel ezelőtt már használhatta a kovakövet szikravetőként.

Az eddig is ismert volt, hogy az ember mindenre pattintott kőeszközöket használt, de elképzelhető, hogy már a történelem hajnalán rájött, hogyha a kovakövet és a piritet összeüti, tűzgyújtásra alkalmas szikrákhoz jut. A Scientific Reports nevű folyóiratban publikált tanulmányban tárgyi leletekkel támasztják alá, hogy a neandervölgyiek rendszeresen raktak tüzet.

– Tűzgyújtó köveket leltünk, amelyeket a neandervölgyiek használtak – állítja Marie Soressi, a neves hollandiai egyetem professzora. A kutatók több tucat, mindkét oldalán pattintott kovakövet találtak. Az ezeken fellelhetô nyomok arra utalnak, hogy az eszközt egy olyan vastartalmú ásványhoz ütögették, mint a pirit és a markazit. A kipattanó szikrát száraz fűvel vagy levelekkel fogták fel és fújták, amíg lángra nem kapott. 

Éltető tűz

A kutatást vezető Sorensen szerint a kőszerszámon talált nyomok nem keletkezhettek természetes úton. Erre utal, hogy a rajtuk lévő barázdák szinte mindig párhuzamosak a szerszám hosszanti tengelyével. Ha a barázdák természetes úton keletkeztek volna, akkor a kő teljes felületén, véletlenszerűen húzódnának – érvelt a tudós. A tűzgyújtás nyomai szabad szemmel is láthatók a szerszámokon. 

Ha tudtak tüzet gyújtani a neandervölgyiek, akkor az nagy hatással volt az életükre, hiszen ezt bármikor megtehették, amikor csak szükségük volt rá, és nem kellett többlet-tüzelőanyagot gyűjteni, hogy meg tudják őrizni a „természettől szerzett” lángot. Bár a neandervölgyi ember testalkata miatt jobban bírta a hideget, mint a Homo sapiens sapiens, a tűz különösen fontos volt a legutolsó – 110 ezer éve kezdődött és 10 ezer évvel ezelőtt véget ért – jégkorszak idején. Amikor az életterükként szolgáló mai Franciaország területét sztyeppe és tundra borította és a fakészletek jelentősen csökkentek.

Nem mindenki lelkes

A neves tudós nem lenne meglepve, ha olyan kovakövet is találnának, amely még régebbi, és tűzgyújtásra használták. Ugyanakkor megjegyezte, a ku­tatásban feltárt bizonyítékok esetleg vitathatók, a tanulmány csak „egy értelmezés”. Rebecca Wragg Sykes, a Bordeaux-i Egyetem régésze szerint még ahhoz is további vizsgálatok kellenek, hogy bizonyíthassák: a mintáza­tok tényleg pirittől származnak. 

Egy másik neves régész pedig egyenesen azt állítja: arra sincsen bizonyíték, hogy a neandervölgyiek a hideg időszakban tüzet raktak. Az biztos, hogy sokszor tűz nélkül maradtak, a kutatók ráadásul sosem találtak egymás mellett piritből és kovakőből készült eszközöket. Amennyiben pedig elterjedt lett volna a tűzgyújtás ezen formája, akkor biztosan előkerült volna már róla valami egyértelmű bizonyíték – idézi a kanadai Simon Fraser Egyetem tudósának, Dennis Sandgathe-nek a szavait a Qubit.hu.

A tudományos portál hozzáteszi: annyi bizonyos, hogy a korabeli gondolkodás már alkalmas volt arra, hogy az ősember felismerje, hogyan hozhat létre újdonságot két különféle eszköz kombinációjával, mert úgy tűnik, hogy már valamiféle kátrányszerű ragasztót is használt a kőeszközök benyelezésére. Márpedig ehhez is tűzre volt szüksége.