Hogyan maradhatott államfő a Mexikói Napóleon azok után, hogy elaludt a sorsdöntő pillanatokban és egész Texast elveszítette? A nagy politikai túlélőnek még a rágógumi feltalálásához is köze volt.
Lehetséges, hogy egy hadvezér a legkritikusabb pillanatban hagyja cserben a seregét és nem a harcmezőn, hanem az álmok birodalmában „teljesít”? Nos, a Mexikói Napóleonként hírhedtté vált Antonio López de Santa Annával a legenda szerint pontosan ez történt, a hadvezér átaludta saját háborúját és csak akkor ébredt fel, amikor már minden mindegy volt.
Először nézzük meg, ki is volt az az ember, akit a történelem egyik legnagyobb túlélőjeként tartanak számon.
A nagy visszatérő
Santa Anna 1833 és 1855 között többször volt elnök, illetve „örökös diktátor” Mexikóban. Nem volt tehetségtelen hadvezér, de egoista természete és öncélú viselkedése miatt sokszor könnyen kijátszották. Mivel gazdag spanyol családból származott, kapcsolatainak köszönhetően újra és újra vissza tudott térni a hatalomba, mígnem 1855-ben életfogytig tartó száműzetésre ítélték.
Hatalmát még a katasztrofális véget érő 1846–1848-as mexikói–amerikai háború után is sikerült megtartania. Igaz, akkor már csak pár évig, de a részleteket ismerve még ez a rövid időszak is érthetetlen.
Rossz helyet választott
1836-ban még Mexikóhoz tartozott az a terület, amelyet ma az Egyesült Államok délnyugati részeként ismerünk: Arizona, Új-Mexikó, valamint Kalifornia és Texas nagy része – írja a Múlt-kor történelmi magazin. A texasi fehér telepesek egy évvel korábban forradalmat robbantottak ki, hogy elnyerjék függetlenségüket Mexikótól. A mexikói támadásoknak eleinte nem tudtak ellenállni, de amikor az Egyesült Államok a lázadók mellé állt, fordult a kocka. Santa Anna – aki tulajdonképpen egymaga jelentette a mexikói kormányt – addigra már több mint háromszáz foglyot végeztetett ki.
Ezzel a szörnyű vérontással csak növelte a texasi lázadók haragját és bosszúvágyát. 1836 áprilisának egyik hajnalán a texasiak lerohanták a fő mexikói tábort, ahol a Mexikói Napóleon is tartózkodott. A tábor egyébként is rossz helyen volt, Santa Anna egyik tábornoka szerint bármely ifjonc jobb helyszínt választott volna.
Nem csörgött a vekker?
A texasiak már a tábor területén voltak, de Santa Anna nem lehetett szívbajos, rosszul alvó típus, ugyanis még ekkor is szunyókált. Miután felébredt és kilépett a sátrából, már csak azt látta, hogy minden irányból közeledik az ellenség.
Hiába próbált meg elmenekülni, a lázadók elfogták, és csak azután engedték el, hogy minden követelésüket elfogadta: Texas független köztársasággá vált, majd csatlakozott az Egyesült Államokhoz.
A történelem azonban kiszámíthatatlan, Santa Anna pedig az óriási baklövés után nem egyszer, hanem kétszer is visszatért Mexikó élére. Nem lett jobb államfő később sem, mindig támogatta és élvezte a korrupciót, törvényei pedig az ország legszegényebbjeit érintették a legrosszabbul. A mexikói Napóleon még 1855-ös száműzetése után is megpróbált visszatérni, hátha részesülhet a méltányos állami nyugdíjban. Addigra azonban leáldozott a csillaga. 1876-ban, szegényen és elfeledve halt meg.
Rágó és kakasviadal
