Nem bánik kesztyűs kézzel az újonc gondozókkal a fővárosi állatkert ezüst hátú gorillája. Golo régebben Mártont is mindig megdobálta, de ma már olyan közeli kapcsolatba kerültek, hogy kézből is etetheti.
Forrás: Végh István
Mutogat, hümmög és köhécsel, ha elégedetlen valamivel a főgorilla, de ha beszélnek hozzá, megérti a szavakat. Több mint 98 százalékban megegyezik a génállománya az emberével, így nem csoda, hogy szinte emberként viselkedik. Golo, a fővárosi állatkert emberszabásúinak vezére már nem mai darab – 38 éves, de a vadon élő gorillák is legfeljebb 35 éves korukig élnek –, ám neki köszönhető a látogatók egyik legnagyobb kedvence, a pinduri gorillabébi, Indigó is.
Nem egyszerű a gondozók élete, ha róluk van szó, mindössze négy ember az, akiket már elfogadnak maguk körül. Nem könnyű a bizalmukat elnyerni. Az állatgondozói munka csúcsa, ha valaki gorillákkal foglalkozhat. Nagyon szigorú feltételek vannak a legtöbb állatkertben, hosszú éveket kell eltölteni kis majmokkal, mire egyáltalán gorillákkal foglalkozhatnak. Ennek ellenére Koplányi Márton meseszerűen került hozzájuk, gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával adta be az önéletrajzát az állásra. Gyermekkori álma volt a közelükben lenni, 6-7 éves kora körül kattant be nála az állatkertben, hogy gorillákkal szeretne foglalkozni.
A fiatal srácot a látogatók is ismerhetik, ő az, aki a látogatóknak bemutatott látványetetések során beavat a majmok mindennapjaiba, ám viszontagságos út vezetett addig, amíg elfogadták. A 27 éves biológus fiatal végül valóságos „gorillasuttogóvá” vált.
– Golónak, az ezüst hátú gorillának nem mindegy, hogy kitől kapja a kaját. Van, hogy kézből is etetjük őket, és ilyenkor az újoncokat megdobálja saját ürülékével, vagy mellét verve döngette a rácsot. Itatásnál rám borította a gyümölcslevet is – mondta a Borsnak Márton. – Sokféle tanácsot kaptam, végül mindent benyeltem neki, és persze sokat kellett zuhanyozni meg átöltözni is az első találkozások után. Mostanra már elég jó lett a kapcsolatunk – tette hozzá a gorillagondozó.
Miközben a látványetetést tartja, már kirajzolódik, milyen jó is ez a viszony. Persze nagyrészt ez a gorillák intelligenciájának és fejlett személyiségének köszönhető. Mindent jeleznek, nemcsak kézzel, de hangokkal is, és mind különbözőek, saját egyéniséggel. Félelmetes, hogy sokszor úgy tűnik, tökéletesen megértik azt, amit mondanak nekik. Bongónak például, aki nemrég új helyre költözött, a gondozók egyszer elszólták magukat, hogy nem sokáig lesz már ott. Onnantól nem volt hajlandó az etetőhelyre bemenni se. Ha jó a gorillacsalád hangulata, mindannyian elégedetten hümmögnek, ha pedig köhécselnek, aznap nem tanácsos őket tovább szekírozni.
Életveszélyben vannak
A nyugati síkvidéki gorillák – ismertebb nevükön ezüst hátú gorillák – kritikusan veszélyeztetett faj, az emberek sodorták őket a kihalás szélére. Az egyik legnagyobb veszély a vadon élő gorillák számára az orvvadászat, amely a húsukért és a trófeájukért folyik. Koponyájukat és más testrészeiket ajándékként árulják a feketepiacon. Az elmúlt néhány évtizedben számuk drámaian lecsökkent, ma már csak a nemzetközi természet-megőrzési programoknak köszönhetően maradhatnak fenn.
