<p>Szinte bárkit hajlandó megtanítani kisrepülőt vezetni Keszy-Harmath Zoltán. A Bors kapva kapott az alkalmon, újságírónk, Putnoki Zsuzsanna háromórányi gyorstalpaló után a Balatontól egészen Budapestig repült.</p>
Kalandozni szeretnél egy saját vezetésű repülőgéppel? Akkor én vagyok az embered – írja magáról Keszy-Harmath Zoltán a Facebookon. Az egyik legújabb ötlete – amiért a pilóta társadalomban kap bőven hideget-meleget –, hogy szinte bárkit megtanít kisrepülőt vezetni. Referenciának sincs híján, egy volt tanítványa ma már utasszállítót vezet.
Zoltán a repülés elméleti alapjainak magyarázását nem aprózta el: volt térkép, jegyzetelés, repülőrajzolás, minden, ami kell, mielőtt még beülhettem volna az Apollo Foxba Balatonkeresztúron. Az ne akarjon pilóta lenni, aki kicsit sem konyít a szerszámokhoz, a repcsinken azonnal kereket is kellett cserélni. Míg az ötvenfokos hangárban nekiállunk a munkának, a reptér tulajdonosa és a híres Kántás Andor – aki egészen Ausztráliáig repült saját gépével – szórakoztat minket. Meg kell vallani, minden pilóta őrült egy kicsit.
A többszöri ellenőrzés után újra átvesszük a kormányokat és lapátokat. Nem könnyű megjegyezni, mi mit irányít, ahogyan némi fizikai tudás sem árt. Tájékozódási képesség nélkül pedig pláne veszett ügy. Nehezen, de eljön a várva-várt pillanat: a rádión keresztül engedélyt kérünk a felszállásra és már startolunk is. Elsőnek jön az iskolakör: felszáll, leszáll, elindul, megáll. Szögek és lábak, magasságok, irányok meg némi szél, még szerencse, hogy az évnek ez eddig csak a második legmelegebb napja.
Iskolakörök után jöhet egy éles kanyar, aztán irány Budapest. Újabb felszállási engedély után megindulunk, s amint lehet, megkapom a pilótától a fele irányítást a Balaton felett. Szerencse, hogy nem remeg a kezem, mert a botkormány pici pöccintésre is úgy reagál, mintha belekapaszkodnék. Igyekszem nem túlforgatni, különben túl közelről látnám a vitorlást. Annyira magasan így sincs, körülbelül 500 méteren kell tartanom, ami önmagában is megerőltető. Olyannyira, hogy Székesfehérvár után csak utazom, jobbnak látom nem húzogatni az ördög bajszát. Így legalább zökkenőmentesen landolunk Budakeszi repterén. Hazudnék, ha azt mondanám, úgy mentünk, mint kés a vajon. Mondtam is Zoltánnak, szerettem volna, ha a levegő nem mozog, úgy könnyebb lett volna. De ezen csak kacagott, talán nem voltam annyira reménytelen eset.
