<p>Harminc kilós kutya halt meg Szentesnél a Tiszában azután, hogy egy harcsa magával rántotta a mélybe. Ráadásul Szegeden is hasonló eset történt, sokan rettegnek hogy a gyerekeik is veszélyben vannak.</p>
Mindenkinek! Tegnap Szentesen egy barátom a Tiszában úsztatta a többéves pitbullját! Valami elvitte. Évek óta ott úsztak, sokszor együtt, soha semmi nem történt! Ismeri a vizet, a környéket, meggyőződése, hogy egy harcsa volt! Vigyázzatok kedvenceitekre! – tették közzé néhány hete a döbbenetes felhívást a szegedi kutyások közösségi oldalán a Facebookon.
A körülményekről kiderült, hogy két kutya úszott be egy elhajított fadarabért, és az egyiket, egy 25-30 kilogramm körüli állatot, valami szó szerint lerántotta. Az eset jócskán felkavarta a kedélyeket, többen a gyerekeikért aggódva azt írták, ha ez igaz, a kicsiket innentől nem szabad vízbe engedni. Egy horgász megjegyezte, ő már fogott nagy, 232 centis harcsát, de a torka olyan szűk volt, hogy egy kacsa is elakadt volna benne. A hal legfeljebb csak lehúzhatta a víz alá a kutyát, aki ezért megfulladhatott, és a harcsa sem számíthatja el magát annyira, hogy ekkora prédára vadásszon.
Csak a teteme jött föl
A legutóbbi tiszai eset után a Délmagyarország napilapnál jelentkezett egy horgász. Horváth Gyula állítja: idén májusban a szegedi Keramiton halt meg a pitbullkeveréke, harcsa végezhetett vele. – Nem úszott, csak pancsolt, lépkedett a víz szélén, ahogy mindig. Távolabb volt, eltakarta tőlünk a nádas, de a víz hullámzott, láttuk, merre jár. Aztán egy idő után elsimultak a hullámok – idézte fel az esetet a nyugalmazott postás. Az állat teteme két órával később bukkant föl tó közepén, lábán mély horzsolásokkal.
– Délután két-három óra lehetett. A kutya ilyenkor mindig leszaladt a vízhez, de csak akkor ment be, ha megengedtük neki. Nem a saját stégemnél engedtük bele, hogy ne zavarja a halakat, hanem két állással odébb. Beszélgettem valakivel telefonon, és nem figyeltem oda. A fiam kérdezte, hol lehet a kutya, miért nem jött már vissza. Keresni kezdtük, de nem láttuk sehol. Felhívtam a katasztrófavédelmet, eljönnének-e csónakkal, hátha megtalálják, de azt mondták, a kutya, ha valami baj is éri a vízben, nem merül el. Vagyis fönn kéne lennie. Két óra eltelt, mire észrevettem, hogy a túloldal felől valami feketeséget hoz lassan az áramlat. Ahogy közelebb ért, látszott, hogy a kutyánk az. Egy hármas horgot kötöttem a zsinórra, azzal húztam közelebb. A lábán kefeszerű fogak nyomai látszottak. A harcsa lehúzhatta, de nem tudott vele mit kezdeni, és elengedte – elevenítette fel a döbbenetes perceket Horváth Gyula.
2 méter 60 centi
A harcsáról azt írja a szakirodalom, hogy ívási időszakban, május-júniusban, amikor a víz hőfoka eléri a 20 fokot, védi a területét. Ilyenkor mindenre agresszíven támad. Horváth Gyula úgy véli, az, ahogy a kutya lépkedett a sekély vízben, ugyanúgy ingerelhette a halat, mint amikor a horgászok kuttyogatnak. A Keramitban pedig vannak nagy harcsák. Tavaly az egyik horgásztársa körberadarozta a vizet, és több kisebb példány mellett látott egy 2 méter 60 centi körüli halat is – a nagyságát a képernyő kockái alapján saccolták meg. Horváth Gyula egy húsz évvel korábbi történeteteseményt is elmesélt. Akkor a Tejesen pecáztak, és hat hónapos német juhászkutyájuk is ott volt.
– A túloldalról átszólt egy horgásztárs, hogy nézzük már, úszik a kutya felé a harcsa. Tényleg, egészen fenn, a víz tetején úszott, lassan. Ahogy hívtuk a kutyát, megfordult, de azonnal lemerült. Ô még kölyökkutya volt, a most elpusztult kutya azonban nagy, kifejlett pitbullkeverék. Tízéves, jól nevelt, szófogadó, szelíd – mondta szomorúan.
Szívroham lehetett
– Valószínűtlennek tartom, hogy harcsa végzett volna egy nagytestű pitbullal – vélekedett a a Borsnak Harka Ákos, a Magyar Haltani társaság elnöke. – Persze el tud kapni egy ekkora állatot, de lenyelni biztosan nem tudja. Olyankor nagy verekedés kezdődhet, amit a csapkodás, hullámverés miatt észre kell venni, de ilyenről nem beszélnek. Valószínűbb egy szívleállás, ami nemcsak embernél, de kutyánál is előfordul. Szólnak legendák harcsatámadásokról, de tudományos bizonyíték ilyenről még nem került elő – szögezte le a szakember. Hozzátette, ívás idején valóban védi a harcsa az ikrákat, de a ragadozónak csak nekimegy, és legfeljebb akkor kapja be, ha az pocok méretű.
