<p>A mitológiák valósággal hemzsegnek a sárkányokról szóló történetektől, még a magyar népmesékbe is beleivódtak. Vajon tényleg léteztek valaha a szárnyas tűzokádó lények?</p>
A sárkányok szinte minden jelentős mitológiának részei az ókortól kezdve. Novellák, mesék, versek őrzik a kort, amikor trubadúrok zengtek legyőzőikről hősi éneket. A sárkány szó jelentését a latin draco szóból eredeztetjük. Ázsiában úgy tartják, hogy a sárkányok mágikus erővel megáldott lények. Többnyire nincsen lábuk, kígyószerűek, de barátságosak és segítőkészek az emberekkel. A keresztény kultúrában ellenben félelmetes, gonosz fenevadakként jelennek meg, akik egész városokat törölnek el a föld színéről. Hatalmas szárnyaik vannak, tüskések, és pusztító tüzet okádnak. A színük sokféle lehet, ahogy a fejük száma is: egy, három, hét, kilenc és tizenkét fejű sárkányról is szólnak a legendák.
Szabolcsban repült a bestia
Nem is kell olyan távolra visszamenni a múltban, hogy az utolsó magyar sárkányészlelést felelevenítsük. A XX. század elején a Szabolcs megyei Kék településén élő Daskó András szentül állította, hogy sárkányt látott elsuhanni az égen. A Magyar Néprajzi Lexikon ír az általa elmondottakról.
– Felsőteste fekete felhőbe volt burkolva, farka a földet söpörte, szele százados fákat tördelt ki, a felhőből alázúduló víztömeg elsodorta a gyerekeket a rábízott jószággal együtt, az apraja oda is veszett – szól a memoár. Daskó Andrást sokan bolondnak tartották, pedig néhány évszázaddal korábban még az egész világon véresen komolyan vették a hasonló történeteket.
Megtévesztő dínócsontok
Arra, hogy valaha is éltek sárkányok a földön, semmiféle tudományos bizonyíték nincsen, hiszen ma már kutatók nem találnak egyetlen sárkánycsontot sem. Az ókor és a középkor emberei azonban földművelés közben mégiscsak belefutottak olyan gigantikus csontokba, amelyeket egyértelműen sárkányok maradványainak tartottak. Valójában ezek dinoszauruszcsontok voltak, de a tudomány csak a modern időkben talált magyarázatot az évmilliókkal korábban élő őshüllők létezésére, a sárkányok legendája pedig sosem került ki a szóbeszédből.
A fele királyság a tét
A magyar népmeséknek a sárkányok fajsúlyos szereplői. Általában negatív karakterek, ez alól csak Csukás István híres egyfejűje, Süsü a kivétel.
Gyakori motívum, hogy a gonosz sárkány elrabolja a király egyetlen leányát, így az uralkodó felajánlja a lánya kezét és a fele királyságot annak, aki megmenti a gyermekét. A veszélyes vállalkozásba a legbátrabb lovagok is belebuknak – nem úgy, mint a fehér paripán érkező sárkányölő Szent György, aki egyike a leghíresebb katonaszenteknek. A valamikor 271 körül született kardforgató ifjúként győzött le a legenda szerint egy sárkányt, legendák azt a keresztény meggyőződést fejezik ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.
Magyar tűzokádóval harcolt Harry Potter
A sárkányokkal a méltán híres ifjú varázslónak, Harry Potternek is meggyűlt a baja J. K. Rowling regényében. Nem is akármilyennel: a negyedik kötetben, a Tűz Serlegében a magyar Mennydörgővel kell felvennie a harcot egy kihívás keretében, amely kis híján megölte őt. A sárkányok a népszerű Trónok Harca sorozatban is kulcsszerepet kapnak, ahogy például a rettegett Smaug is, a J. R. R. Tolkien által írt és megfilmesített Hobbitban.
