Valóságos vérfürdőbe torkollott II. Miklós koronázási szertartása. Az orosz cár ingyensört és -kolbászt ígért a népnek, de arra nem számított, hogy a ceremóniánál mindenkit jobban érdekel majd a lakoma, ahogy arra sem, hogy az éhezők eközben halálra tapossák egymást.
II. Miklós cár jót akart, de nagyon rosszul sült el, amiért az utókor vérengző uralkodóként tartotta meg emlékezetében. Nyikolaj Alekszandrovics Romanov (1868–1918) 26 évesen örökölte meg az orosz trónt. Koronázási szertartását II. Miklós többnapos népünnepélynek szánta: nem csak a szűk elitet hívta meg, az embereket is meg akarta vendégelni. Ettől még a nép nem zárta a szívébe: az egész ceremóniára egymillió rubel ment el – csak a cárné ruhája 20 ezer rubelbe került, míg egy munkás teljes évi bére 300 rubel volt. 1896. május 14-én végül korona került II. Miklós fejére a Kremlben lévő Uszpenszkij-székesegyházban. Este hétezer embernek adtak díszvacsorát.
Kolbász és sör
A népünnepélyt négy nappal későbbre hirdették meg. Persze nem a kastélyba, hanem a Moszkva északnyugati határában lévő Hodinka-mezőre. Standokat és színpadokat állítottak fel, ajándékozást hirdettek meg, minden csapból sör folyt, ökrök tucatjait sütötték, a svédasztalok kolbásztól, kenyértől és mézeskalácstól roskadoztak, amik az átlagorosz asztalára csak ritkán kerültek fel. És persze mindezt ingyen. Nem csoda, hogy tízezrek jelentek meg már az ünnepséget megelőző napon a kapuknál, amire azonban a cári vezetés egyáltalán nem volt felkészülve.
Pletykából káosz
A tágas Hodinka-mező korábban katonai kiképzőtáborként működött, az orosz hadsereg rendszerint itt gyakorlatozott. A terület ebből kifolyólag kész akadálypálya volt: ágyúk és lövegek ütötte gödröktől hemzsegett. Ilyen környezetben várták az ünnepelni vágyó népet, akik persze legkevésbé sem a cár miatt, hanem sokkal inkább az ingyenkosztért jöttek. A felgyűlt tömeg már az éjszaka folyamán rendkívül türelmetlen volt. A mezőt körülvevő kerítés közelében egy gombostűt sem lehetett leejteni. Elkezdett terjedni a pletyka, hogy már engedik be az embereket, és lehet, hogy nem mindenkinek jut az ajándékokból. Erre hatalmas pánik tört ki. A felhergelt tömeg áttörte a kerítéseket, megrohamozta a standokat. A rendfenntartásra kirendelt néhány száz kozák katonának esélye sem volt megállítani az embertengert. Ordítozásoktól volt hangos a környék. A kiéhezett vendégek szó szerint eltaposták egymást. Körülbelül 1400-an lelték halálukat aznap, mígnem a felmentő orosz hadsereg megérkezett.
Ezért gyűlölték meg?
II. Miklóst sokkolták a történtek. Még aznap 100 ezer rubelt adományozott az áldozatok családtagjainak. Le akarta mondani a francia nagykövetségen tartandó bált is, de a tanácsadói meggyőzték, hogy ez negatívan érintené az orosz–francia kapcsolatokat, akik az egyetlen európai szövetségeseik voltak akkoriban – értékes ajándékokkal, kincsekkel érkeztek, és százezer vörös rózsát is küldtek a cár tiszteletére. Végül a konfliktus elkerülése miatt a holttesteket és a sebesülteket rövid időn belül elszállították a mezőről, s a bált megtartották. Hiba volt a cárnak bedőlnie a tanácsadóinak, mivel innentől a nép meggyűlölte. Ráragasztották a Véres Miklós gúnynevet, és onnantól mindenki úgy tartotta, egyedül ő tehet a szörnyű tragédiáról.
Ha ötlete van vagy témát javasol, írjon! Várjuk levelét erre az e-mail-címre: [email protected] Rovatunk következő anyagát csütörtökön olvashatja
